Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei
190 Benedek P.—Bíró Gy.—Farkas P.— Literat)ly P.—Somlyódy L. vizsgált ipari szennyezőanyagok mennyiségét nem befolyásolta, jóllehet a lebegőanyagokra kellően hatékony volt. A tanulmányozott anyagok többek között monoetilamin, izopropil- és diizopropilamin, toluol, xilol, benzol, benzin, butilalkohol, kerozin, acetojosz, tiojosz, etoxifosz, terpentin, króm, parakinondioxim, pikrinsav voltak. 2. Nehézfémszeimyezés eredete, transzportja és eltávolítás! lehetőségei A nehézfémszennyezés eredete, az élővízbe kerülés módja a nehézfém fajtájától függően rendkívül sokféle lehet. A higanyszennyezés fő forrásai a nátrium-klorid elektrolízis, papírgyártás, csávázószerek, széntüzelésű erőművek. Kadmium főleg galvanizálásból, vegyipari katalitikus folyamatokból, fémkohászati technológiákból származik. Az ólomszennyezés tetemes hányada ered a benzinben használt kopogásgátló adalékanyagból, emellett a festékek, az ólomtartalmú tárgyak korróziója játszik szerepet. Arzén különböző vegyipari folyamatok és bizonyos növényvédőszerek révén juthat élővízbe. A króm és a nikkel elsődleges forrásai a galvánipar és a fémkohászat. A réz szennyezés főbb eredői a réztartalmú tárgyak korróziója, galvanizálás, festékgyártás, réztartalmú növényvédőszerek használata. Az említett toxikus hatású nehézfémektől elkülönítve tárgyalt ízrontó hatású vas, mangán, cink elsősorban a fémkohászatból, a galván- és vegyiparból, szerkezeti anyagok és különböző fémtárgyak korróziójából származik. Az élővízbe kerülés módja is változatos a nehézfémszennyezés eredetének sokrétűsége miatt. Ipari, városi szennyvízzel, felszíni bemosódással, légköri kihullással, kimosódással kerülhetnek a nehézfémek a befogadókba. A vízben mérhető nehézfém-koncentráció, illetve az üledékben felhalmozott anyagmennyiség tér- és időbeli változása különböző folyamatok eredőjeként alakul ki. A legfontosabbak a fiziko-kérniai hatások és az áramlási viszonyok által meghatározott anyagtranszport. A befogadóba érkező szennyvízben a fémszennyezők oldott állapotban és csapadék formájában lehetnek jelen. Ezek aránya a folyóban az ionkörnyezettől függően (háttér) megváltozik. Mértékadók a szennyvízben és a folyóvízben levő komponensek oldhatósági szorzatai. Ettől függően csak oldott állapotú szennyezés esetén is keletkezhet csapadék, illetve a csapadék visszaoldódhat. Az oldat és csapadék forma közötti átmenet gyorsan lejátszódó folyamat, az egyensúlyi állapot elérése azonban a folyóban — az elkeveredéstől függően — lassú is lehet. Az oldott állapotban levő szennyezők mennyisége szerves koinplexképzők jelenlétében (pl. a Sajóban levő ligninszulfonsav) lényegesen nagyobb, és a fenti egyensúly kialakulását a lebegőanyag felületi töltése, valamint a fenéken lejátszódó kémiai változások is befolyásolják. A csapadék további átalakulásokon megy keresztül. Az azonos részecskék egymáshoz tapadnak (aggregáció), méretük nő és ülepedésre hajlamosakká válnak. Emellett adszorpció révén a lebegőanyaghoz is kötődnek. így eltérő méretű és iilepedési sajátosságú részecskék adódnak. Amennyiben különböző szennyezők egyidőben vannak jelen, a viszonyok bonyolultabbak lesznek. Az oldott állapotban levő szennyezők útját (az oldat-csapadék átmenet mellett) az elkeveredési sajátosságok határozzák meg. Ennek matematikai leírása kidolgozottnak tekinthető.
