Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

138 Ormay J.—Somlyódy L. autokorrelációs tényezők lefolyása is, melyeket két különböző pontban felvett adatsorokból képeztünk. Az ábrából megállapítható a turbulencia időbeli lecsengését jellemző Euler-i időlépték T

E= Jr(r)dr, 0 amely közelítően az első zérushelyig terjedő területtel egyenlő [2], és itt T

E a 0,2 s. A koncentrációpulzációkkal képzett r(r) függvény hasonló alakú, és azonos Te értéket eredményez. Ez a tény arra utal, hogy a koncentrációingadozás elsősorban a sebességingadozás következménye. 2. Méréseink szerint a Yvszórás szelvényre vonatkozó átlagértéke — a 12 m hosszú mérőszakaszon belül — 1,36 cm/s-ról kétszeresére nő. Azaz a turbulencia nem kifejlett és nem homogén. A I.angrange-i írásmód szerint [2, 3] valamelyik irányú diffúziós tényező D=V*T

L alakban írható, ahol a Tl Langrange-i időlépték közelítően TlsíolTe, * = állandó Esetünkben az izotrópia feltételezésével D

xsíD

v^ adódik [5], azaz a diffúziós tényező hosszirányban nő. Ez mind tendenciában, mind nagyságrendben jól egyezik a nyomjelzős mérések eredményeivel [5]. 3. Az I. szelvényben (4. ábra), a vízmélység felében mértük a keresztirányú sebességingadozásokat oly módon, hogy a szárnyat a hosszirányhoz képest + 45°- és -45 fokban állítottuk be (т

0 = 0,284 s). A komponensmérő képesség megítélése céljából felvettünk adatsorokat főirányú beállításban is. Az ergodikus tétel [9, 10] feltételezésével számoltuk a pillanatnyi v vektort, ennek .r tengellyel bezárt <5 szögét, majd y

x-et és v

rX.. ö. ábra. Nyomjelzős mérés konyhasó oldat adagolásával Рис. 9. Измерение индикацией с добавлением поваренной соли Fig. 9. Tracer measurement by feeding sodium chloride solution