Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

MŰSZEREK AZ ELKEVEREDÉS VIZSGÁLATÁHOZ ORMA Y JÓZSEF és DR. SOMLYÓDY LÁSZLÓ

1 A tanulmányban közölt jelölések értelmezése x,y,z hossz-, kereszt- és függőleges irányú koordináta [m] t,r idő [s] то átlagolási időalap [s] Q vízhozam [m

3/s, l/s] M anyagáram [kg/s, g/s] h vízmélység [m] В szélesség [m] и sebesség [m/s, cm/s] с koncentráció [kg/m

3, g/l, mg/l] <5 a sebességvektor x tengellyel bezárt szöge [-, °] г (т) autokorrelációs tényező Te, Tl Euler-i és Lagrange-i időlépték [s] D diffúziós tényező [m

2/s, cm

2/s] a állandó U feszültség [volt] R ellenállás [ohm] ä az (a) mennyiség időbeli átlaga a' az (a) mennyiség a-tól való eltérése ő az (a) mennyiség függély menti integrálátlaga a (a) vektor Az elkeveredés nyílt felszínű csatornában történő vizsgálatának célja kettős. Egyrészt a jelenség és az azt befolyásoló tényezők — elsősorban a turbulenciaviszonyok — kapcsolatára vagyunk kíváncsiak [1]. Másrészt olyan eredmények birtokába szeretnénk jutni, amelyek elősegítik a természetes vízfolyásokba bevezetett szennyvizek elkeveredésenek eddigieknél jobb nyomonkövetését. Ä méréseknél mesterséges nyomjelzőt (például konyhasó-, vagy festékoldatot) használunk. Ezt valamilyen rögzített mérési elrendezés mellett — általában permanensen — vezetjük az áramlásba, majd mérjük az időben átlagolt koncentrációk és sebességek térbeli eloszlását. Utóbbiakból a különböző diffúziós és diszperziós tényezők számíthatók. A jelenség tehát anélkül is vizsgálható, hogy a turbulens ingadozásokat mérnénk. A kapott információk természetesen hiányosak, hiszen semmit sem mondanak a turbulenciaviszonyok szerepéről. Kiutat a pulzációs jellemzők meghatározása jelentené, ez azonban méréstechnikai nehézségekbe ütközik. így a mikroturbulencia [2] méréséről a rendelkezésre álló műszerek (hőfilm, laser anemometer) ma még korlátozott alkalmazhatósága miatt általában le kell mondanunk és meg kell elégednünk a makroturbulencia közelítő mérésével. Ilyen célra szóba jöhetnek a helyesen kialakított mikroszárnyak [3], illetve a különböző rendszerű koncentráció érzékelők. Felhasználhatóságuk két tényezőtől függ: a) а műszer képes-e a véletlen jellegű ingadozások követésére; b) ha igen, hogyan oldható meg — a felbontóképesség adta lehetőségek minél jobb kihasználásával — az adatsorok rögzítése. Az alkalmazást természetesen be1 Ormay József, oki. villamosmérnök, méréstechnikai osztályvezető, Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT (Budapest), dr. Somlyódy László oki. gépészmérnök, tud. főmunkatárs. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest).