Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

KÖNYVISME IÏTETÉS 1. MIKE ZSUZSA: LÉGIFÉNYKÉP-INTERPRETÁLÁS ÉS A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK FELTÁRÁSA A/5, 150 oldal, 81 ábra, irodalomjegyzék. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. A levegőben vagy az űrben — esetleg vízben, víz alatt — mozgó berendezésről történő adatszerzés módjai egyre tökéletesednek. Gyorsan fejlődnek az így szerzett adatok értékelését-értelmezésët lehetővé tevő módszerek és berendezések is. Az adatszerzés (földmérés, földerítés) eredménye lehet fénykép, vagy egyéb képi megjelenítési forma — pl. radar-kép — és lehet grafikus, numerikus, digitális adatrögzítést is alkalmazni. A nagyfokú automatizálódás következtében az adatok feldolgozása is elvégezhető gépi úton, műszerekkel. Az adatgyűjtő- és földolgozó tevékenység célja igen sokféle lehet; katonától a régészig terjed az érdekeltek köre, és ide tartoznak a „természeti erőforrások" kutatói is. A fentiekből kiderül, hogy mennyi körülírást kell alkalmazni annak a tevékenységnek a megjelölésére, amelyet a könyv szerzője — jobb hiányában — légifényképinterpretálásnak nevezett. A cím a könyv céljaként a természeti erőforrások feltárását jelöli meg — bár a könyv ennél többet ad (fotogrammetriát és még régészeti utalást is tartalmaz). Mindennek oka az, hogy a ma még légifénykép-interpretálásnak nevezett ténykedésre nincs igazán megfelelő magyar kifejezés; aminthogy nincs kellő szakszavunk a felvételkészítés valamennyi méidozatának átfogó megjelölésére sem. A kifejezéseknek ilyen hiánya pedig világosan mutatja azt is, hogy a felvételkészítésben és a felvételek értelmezésében is lemaradtunk — nem csak á „világszínvonalhoz", de az átlaghoz képest is ! Mike Zsuzsa könyve tehát joggal mondható hézagpótló munkának — egészen pontosan biztató kezdetnek — hiszen ilyen átfogó anyag eddig magyar nyelven nem jelent meg. A könyv első fejezetei a légifénykép-készítéssel, a légifényképek geometriájával, a fényérzékeny anyagokkal foglalkoznak. Fontos része az anyagnak à távérzékeléses módszerekkel foglalkozó fejezet, amely azonban csak a képet adó módszerekre tér ki és nem tárgyalja a többi megoldást. A légifényképek felhasználásáról írt részt az interpretáció eszközeit és műszereit bemutató fejezet követi, ismét a teljesség igénye nélkül. Ennek legfőbb oka, hogy a kézirat leadása és a könyv megjelenése között eltelt idő (több év) során újabb megoldások terjedtek el. A tulajdonképpeni légifénykép-értelmezést a könyv második felében tárgyalja a szerző, és így az egész — igen kiterjedt — anyag ismertetésére ismét csak nagy vonalakban kerülhetett sor. A fő fejezetcímek a következők: Geomorfológiai, földtani analízis; Hidrológiai interpretáció; A talajtani, mező- és erdőgazdasági interpretáció. A hidrológiai interpretáció mindössze 5 oldal terjedelmű, és ennek megfelelően természetesen csak általánosságokra szorítkozhatott à szerző. A folyóvizek és árvizek légi felmérését lényegében C. H. Strandberg (USA) könyvének egy kiragadott részével igyekszik a szerző szemléltetni. Ebből egyrészt az következik, hogy — miután az idézett szakkönyv észak-amerikai olvasók számára készült és a helyi adottságokat tükrözi — kevéssé sikerül bizonyítani az interpretáció előnyeit, hiszen Magyarországon a hidrológiai föltárás „hagyományos" módszerekkel már túljutott azon, amit ez a rész ígér. A talajvíz, a belvizek felmérése és az ivóvízkutatás ismertetése során ismét kiderül, hogy a magyar vízügyi előmunkálat mennyire elmaradt ezen a téren, még akkor is, ha a már említett több éves késedelem folytán az újabb módszereket és műszereket a szerző nem tárgyalhatta. Igen tanulságos példáid a következő idézet a könyvből. „Feltehető, hogy lia több éven keresztül elkészítenék és megfelelően kiértékelnék...