Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

584 Karászi Kálmán Pátka község időszakosan víz alá került volna. Az ehhez a szinthez tartozó vízfelület 312 ha. Az átlagos vízmélység 2,5 m, míg a legnagyobb 3,7 m. Árvízkor előálló vízszintnél a tározó vízfelülete 328 ha, míg a tározott víz mennyisége 9,2- 10

e m

3. A völgyelzáró töltéshez 4,7 km hosszú oldaltöltés csatlakozik, amelyből két egyenként 1 km hosszú öltés ágazik ki az ott befolyó Rovákja patak melletti területek védelmére. A viszonylag nagy vízfelület és az uralkodó szélirány szükségessé tette, hogy a tóban osztótöltés létesüljön, a megfúvási hossz csökkentésére. A töltések hullámverés elleni védelmét előregyártott lapokból alakították ki, ill. egyes részeken monolit betonburkolat készült. Az üzemvizet leeresztő műtárgyat a tervező a túlfolyóval kombináltan alakította ki. A műtárgy beavatkozás nélkül 0,5 m, túlduzzasztás esetén már 15 m

3/s vizet ereszt le, a zsilipek felhúzásával ez a mennyiség 54 m

3/s-ra növekszik. Az 1%-os árvízi hozam 50 m

3/s. A műtárgy méreteit, illetőleg a vízemésztést kisminta kísérlettel ellenőrizték. A tározó építése során 505 ezer m

3 földmunkát kellett végezni, 29 ezer m

2 kőburkolat készült, 900 m

3 betont építettek be. A szivárgás csökkentésére 1150 m réselést kell elvégezni. A beruházás teljes összege 72,9 millió forint volt. Ebből a töltés építése 35,43; a kombinált fenékleeresztő-túlfolyó műtárgy 2,48; réselés 3,3 millió forint volt. A két tározó — a zámolyi és a pátkai — együttes üzeme lehetővé teszi, hogy a Velencei-tavon a korábban optimális vízszintnek megfelölt 160 cm-es vízszintet 90%-os valószínűséggel tartani lehet. Az esetek 10%-ban a vízszint 140 cm-re süllyed. A Velencei-tó természetes partja lapos, a fürdésre alkalmas vízmélység eléréséhez mintegy 200 m iszapos sávon kell végiggyalogolni. A partrendezés célja ennek az átmeneti sávnak eltüntetése és részben építésre alkalmas parti sávkialakítáia volt. Elsősorban Agárd térségének rendezése volt a feladat, ez az a rész, amelyik spontán is a legjobban fejlődött. A IV. ötéves terv idején már a tó K-i, a Velence községi oldalán is folytak munkák. Elsősorban 19 milliós beruházással az ún. Velencei autósstrandon épült 1300 m partfal, és ezt mintegy 120 000 m

2 feltöltés egszíti ki. A partfalba 14 000 m

3 követ építettek be. Ez a létesítmény várhatóan az M7-es autópályán érkezők hétvégi üdülési igényét ki fogja elégíteni. A déli part összefüggő rendezése volt a következő munka, amely nagymértékben előbbre viheti a Velencei-tavi fürdőkultúrát. A tervciklust megelőzően indult és várhatóan 1977-re fejeződik be az a partrendezési munka, amely a tó vízminőségi problémáinak enyhítését is elősegíti. A munka beruházási összege 41 millió forint. Ezzel a beruházással Gárdony község 2670 m kultúrált strandolásra alkalmas partszakaszt kap. A partszakasz előtti meder kotrásával mintegy 21 000 m

3 iszap kerül ki a tóból hidromechanizációs úton. 1974-ben indult meg a tó Velence község előtti déli kanyar rendezésének munkája. Befejezését 1977-re irányoztuk elő. Ennek keretében 2430 m partfal épül, amelyből 1200 m strand lesz. A beruházás során 13 000 m

2 hajókikötő és 16 000 m

2 csónakkikötő is létesül. Ennek a munkának jelentőségét emeli az a 2025/1971. sz. Kormányhatározat, amely Velencén ifjúsági üdülő és turista központ létesítését rendelte el. Az Igazgatóságnak a Velencei-tavon végzett munkái nagyon sok műszaki probléma megoldását kívánták meg. Ki kellett alakítani a legmegfelelőbb és egy-