Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
4. füzet - Szappanos Ferenc-Széles István-Virág Mihály: A Kapos vízfolyás rendezése tározással
534 Szappanos F.—Széles I.—Virág M. vényekkel jellemeztük, majd megszerkesztettük a Kapós vízfolyás árvízi hidrológiai hossz-szelvényét. Az egyes vízhozam-idősorokból kiválasztottuk az évi maximális értékeket, megvizsgáltuk ezek függetlenségét és homogenitását, majd a felvett 5%-os kritériumok teljesedése esetén becsültük a gyakorisági eloszlásokat kisimító lognormális és gamma típusú eloszlásfüggvényekel. Azt a tényt kihasználva, hogy a vízhozam-idősorokból adott időszakonként (esetünkben évenként) kiválasztott maximális értékek eloszlását jellemezzük, becsültük az adatsorok Frechet típusú eloszlásfüggvényét is. A lognormális, a gamma és a Frechet típusú eloszlásfüggvény csak egy-egy, évente kiemelt vízhozamériéket vesz figyelembe és figyelmen kívül hagyja az éven belüli lokális maximumokat, amelyek közül több is nagyobb lehet egyik évben, mint a következőben a legnagyobb. Az éven belüli, adott szint feletti helyi maximális vízhozamértékeket, mint többletinformációt a Todorovié-féle eloszlásfüggvények becslésénél használhatjuk fel. A Todorovic-féle eloszlásfüggvény matematikai alakja F(x>|)=et e^ ( x-4 (1) ahol x 0=a szabadon felvehető alap-árvízhozam, ). — a7. x ( ) feletti árhullámcsúcsok évi átlagos száma, ß=a (ÖP a x—x 0) vízhozamkülönbségek átlagának a reciprok értéke, jymax = a fatális maximumok értéke. Az (1) összefüggés használatának két kritériuma van: — az árhullámcsúcsok közötti időszakok eloszlása exponenciális, — az alap-árvizhozam feletti csúcsértékek eloszlása exponenciális. Az eloszlástípus becslésénél e két feltételt grafikus exponencialitás vizsgálattal ellenőriztük. Az (1) eloszlásfüggvényt a Gumbel-féle eloszláshálózat felhasználásával grafikusan becsültük. A becslés menete a következő: — a vízhozamidősorok alapján számítottuk а A és a ß paramétert, — a Gumbel-hálózat x 0 vízhozamértékéhez szerkesztettünk egy y=In Я (2) skálát, — a (2) skálán megkerestük a számított A-nak megfelelő értéket és innen egy ß hajlású egyenest hoztunk, ami az (1) eloszlásfüggvényt adja. A különböző vízhozam-nyilvántartó szelvények árvízi viszonyait legjobban jellemző valószínűségi eloszlásfüggvényeket illeszkedésvizsgálat alapján választottuk ki. A hét állomás mindegyikénél a Todorovic-féle eloszlásfüggvények illeszkedtek legjobban, így ezek alapján becsültük a különböző visszatérési idejű árvízhozamokat, amelyek azonban csak a vizsgált szelvényre érvényesek. Meg kellett szerkeszteni ezért a kapott vízhozamadatok alapján a Myer—Csermák elv felhasználásával a Q P=g(L)
