Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
4. füzet
506 Dr. Lam.pl Hugó ki. Az ifjú mérnöknemzedékhez szólva, két emberöltőt meghaladó mérnöki gyakorlata legértékesebb tanulságaként hangsúlyozza, hogy az elméleti tudás csak a gyakorlatban megszerezhető ismeretekkel párosulva teszi képessé a mérnököt nagy feladatok megoldására és csak e két tényező harmonikus egyensúlyával lehet igazán eredményes a mérnöki munka. Ez alkalommal ad hangot változó világunkkal, mai társadalmunkkal azonosuló szemléletének is, amikor azt vallja, hogy a végcél: a nemzetek békés egymás mellett élése a szocializmusban. Lampl életének korábbi szakaszaiban nem vonhatta ki magát a felszabadulás előtti uralkodó körök befolyása alól, de hivatásszeretete, a műszaki haladás iránti elkötelezettsége, társadalmi felelősségtudata életpályájának összességét tekintve a nép oldalára, a társadalmi haladás oldalára állította. Igyekezett ugyan megnyerni a 20-as, 30-as évek uralkodó köreinek támogatását a vízgazdálkodás fejlesztéséhez, de kritikusan szemlélte e kor visszásságait, a tömeges munkanélküliséget, a szegényparasztság nyomorát. Az Alföld problémáiról a Magyar-Mérnök és Építész Egyletben 1935-ben tartott előadásában volt bátorsága nyíltan kimondani „a földbirtok eloszlása helytelen és a gyakorolt ősi mezőgazdasági termelési mód elavult"... „tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mezőgazdasági munkanélküliségen és a munka nélkül maradt kubikosokon a földreform nélkül is lehet segíteni. A munkanélküli segély és a szükségmunka csak kényszereszköz, amely nem gyógyítja a bajt, csak amolyan kábítószer, amely enyhíti a fájdalmakat." Mint államigazgatási vezető és közéleti egyéniség is megmaradt tág horizontú, a társadalmi problémák iránt fogékony mérnöknek. Éppen ezért mentes volt a szűk látókörű szakmai egyoldalúságtól. Tudatában volt annak, hogy a vízgazdálkodás előrehaladása nem pusztán műszaki ügy, hanem széles társadalmi rétegek életét, termelőmunkáját, tájak, országrészek arculatát formáló tevékenység, amely nem nélkülözheti a közvélemény támogatását. És ezt igyekezett a terveket népszerűsítő előadásokkal, kiadványokkal, a művek hasznosságát és szükségességét bizonyító érvekkel is megnyerni. Sokoldalú egyéniségének, életművének egyik lényegi sajátossága, hogy nemcsak egyes építményekben, építési technológiákban, részjelenségek feltárásban alkotott maradandót, hanem kezdeményezője, megalkotója, irányító összefogója volt számos átfogó, vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció kimunkálásának. Sajóval együttes szervező, meggyőző munkájuknak és a Tanácskormány jövőt szolgáló alkotásokat támogató politikájának tulajdonítható, hogy a Tanácsköztársaság időszakában, nehéz gazdasági helyzetben is töretlenül folytathatták a csepeli kikötő építési munkáit. A jövő nagy vízépítési munkáit előkészítő koncepciók közül megkülönböztetett jelentőségű munkája a Duna—Tisza Csatorna korábbi terveinek felülvizsgálata és új nyomvonal változatának kidolgozása terén. Mit sem változtat ezen, hogy a szocialista viszonyok és a technika új lehetőségei alapján szükségessé vált e tervek továbbfejlesztése, új formában való beillesztése távlati terveinkbe, és a hajózási érdekek mellett a tiszavölgyi vízpótlás és a Duna—Tisza közi hátság vízellátásának, a csatorna komplexebb rendeltetésének előtérbe állítása. Lampl pályájának csúcsát a Tiszavölgy öntözése érdekében kifejtett munkássága jelentette. Bámulatos körültekintéssel, sokoldalú műszaki-gazdasági megalapozottsággal, következetes szervező munkával indította el a megvalósulás útján a nagy tervet az öntözéses gazdálkodás bevezetésére, a Tiszántúl aszályos vidékein. A tervek kidolgozására még Sajó Elemér adott megbízást, annak a kiváló tervezőgár-