Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet

504 Dr. Lam.pl Hugó latokkal gazdagítja vízgazdálkodásunk erőteljes fejlődésének induló új szakaszát, amelyben a nagy elődök és saját elgondolásai, törekvései megvalósulását látja. A Duna—Tisza csatornára kidolgozott korábbi terv, és Lamplnak e terveket ismertető műve teremti meg a lehetőséget arra, hogy a csatorna felső szakaszának építése 1948-ban megkezdődjék. Amikor az 1940-es évek végén az Öntözésügyi Hivatalt megszüntették, Lampl a vízügyi szolgálat egyszerű közkatonájaként, főmérnöki beosztásban, töretlen lendülettel folytatta újabb és újabb szellemi értékeket, gyakorlati alkotásokat eredményező tevékenységét. Munkásságának ebben az időszakában a Tiszalöki Vízlépcső építésénélj végzett tevékenysége a legkiemelkedőbb. 72 éves volt, amikor szellemi frisseségének és alkotó erejének teljében nyugállományba helyezték. Lampl hivatásszeretetét, akaraterejét ez nem törhette meg. Szinte életének legutóbbi időszakáig értékes tanácsaival, kutató, szakirodalmi munkásságával az Országos Vízügyi Főigazgatóság, majd az Országos Vízügyi Hivatal szakértőjeként szolgálta a magyar vízgazdálkodás ügyét, amelyet létfontosságúnak tekintett népünk boldogulása, a haza felemelkedése, gazdasági-kulturális fejlődése szempontjából. Az 1965. évi nagy dunai árvíz idején már 82 éves volt, amikor nemcsak élénk figyelemmel kísérte az árvíz lefolyását, a vízügyi szolgálat megfeszített küzdelmét, hanem előrehaladott kora dacára, különösen az általa szerkesztett Pátria vasszádlemezek alkalmazásához nyújtott útmutatásaival értékes támogatást adott a fenyegető árvíz-katasztrófa elhárításához. Lampl Hugót nemcsak a munkatársak, a vízügyi szolgálat, hanem az egész magyar műszaki élet, sőt az általános társadalmi megbecsülés kifejezéseként a kormányzat elismerése kísérte. 1947-ben a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer üzembe helyezésekor köztársasági elnöki elismerésben részesült, két ízben tüntették ki a Szocialista Munkáért Érdeméremmel, és ugyancsak két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozatával. Lampl sokrétű munkássága kiterjedt a vízgazdálkodás számos területére. A vízgazdálkodásnak alig van olyan munkaterülete, ahol ne fűződne nevéhez teremtő gondolat és aktív részvétel, mégis elsősorban a vízépítés nagy mestere, aki tudományos megalapozottságú, gyakorlati vízépítő mérnök volt. A mai korszerű vízépítés úttörőjeként vonul be vízgazdálkodásunk történetébe. Nagyszerű alkotások sorozata köszönheti létét tervező, építő, irányító tevékenységének. A Kvassay zsilip, a Tassi Vízlépcső, balatoni kikötők, a Csepeli Szabadkikötő, a Békésszentandrási Vízlépcső, a tiszaörvényi szivattyútelep, a lúdvári szivattyútelep, a Tiszalöki Vízlépcső alapozása, a Keleti Főcsatorna és műtárgyai építésének ötlete, közvetlen vagy központi irányítása kapcsolódik Lampl nevéhez. Vízépítő mérnöki munkássága elsősorban a műtárgyépítésben, a korszerű építési technológiák kidolgozásában és alkalmazásában volt korszakos jelentőségű. A talajvízszint-süllyesztés egyik hazai úttörője volt. Eljárását s annak továbbfejlesztett változatát a Tiszalöki Vízlépcső és a Kiskörei Vízlépcső építésénél sikerrel alkalmazták. Hivatott szakértője volt a cement-besajtolási eljárásnak. Számos műtárgyat sikerült e technológiával a jövő számára átmenteni. Vízépítő mérnöki alkotásai egybeforrnak a művészetek iránti érzékével és természetszeretetével. A művek és környezetük harmóniájára törekedett. Súlyt helyezett tájformáló facsoportok, fasorok telepítésére a víziművek, csatornák men-