Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

432 Gaál Ferenc — A Rába-balpart Sárvár árvédelmi vonal az 1965. évi nagy dunántúli árvíz után lett árvédelmi fővonal. A Rába alsó szakasza Sárvár—Győr között árvédelmi töltésekkel már bevédett volt. Az ehhez csatlakozó, és Sárvár várost védő 7,2 km hosszú töltés építése már a tervidőszak elején befejeződött, azóta a levonult árvizek a város belterületén veszélyt nem okoznak. A IV. ötéves tervidőszakban beruházásból fejlesztés nem volt, az árvédelmi töltések és tartozékainak fenntartására 24—25 millió Ft-ot használtak fel. Elkészültek a következő (V.) ötéves tervidőszakban induló árvédelmi beruházások programtervei, nevezetesen a Mura-balparti védvonal kiépítésének folytatására és a Rába menti Körmend és Szentgotthárd nagyközségek árvédelmi töltéseinek kiépítésére. Az Igazgatóság területén több ezer km

2 vízgyűjtőjű, heves vízjárású vízfolyás van, és a töltésezetlen vízfolyások mentén helyi vízkárelhárításban részt vevő községek bevédésének igénye egyre nagyobb súllyal jelentkezett. Zala és Vas megye tanácsa biztosította a pénzügyi lehetőségeket arra. hogy a veszélyeztetett települések köré körtöltések épüljenek. Az 1965-ben megindult töltésépítési program a IV. ötéves tervidőszakban folytatódott és 1975-ig a két megye területén 28 település körül épült árvédelmi töltés több mint 200 km hosszban. Ezek előkészítésében az Igazgatóság tevékeny szerepet vállalt és kivitelezésében több esetben közreműködött. Jelentősebbek ezek közül a Pinka, Répce és Sorok rendezéséhez kapcsolódó Horvátnádalja, Magijarnádalja, Vasalja, Csepreg, Zsennye körüli töltésépítések. b) Vízrendezés A IV. öléves tervidőszakban a vízkárelhárításon belül a fő hangsúly a hegy- és dombvidéki vízrendezési munkák megvalósításán volt, éspedig hármas tagozódásban : az állami kezelésű vízfolyásokat a Vízügyi Igazgatóság, a helyi jelentőségű közcélú vízfolyásokat a vízrendezési társulatok, az üzemieket az érdekelt üzemek építik ki. — Az állami kezelésű vízfolyások a Vízügyi Igazgatóság kezelésébe tartoznak. Hosszuk 1463 km, számuk meghaladja a 150-et, nagyságrendjük tág határok között változik a vízgyűjtő területek és árvízhozamok függvényében. A 10—15 km

2es vízgyűjtőjű, kis torrens jellegű patakoktól a 2000 km

2 vízgyűjtőjű Lapines vagy a 2620 km

2 vízgyűjtőjű Zaláig minden megtalálható. Az árvízi hozamok tekintetében is nagy szórás van. A 20 m

3/s árvíztől a Lapines 800 m

3/s árvízéig számtalan változat fordul elő, többségük a 100 m

3/s árvízi hozamot meghaladja. Általában heves vízjárásúak, és vízgyűjtőik egy része a szomszédos Ausztria és Jugoszlávia területén van. A IV. ötéves tervidőszakban mintegy 200 km vízfolyás korszerű rendezése készült el. A fenntartási munkákkal együtt 230 millió Ft volt a ráfordítás. Ezzel ma a vízfolyásoknak közel 70%-a tekinthető rendezettnek. A fajlagos bekerülési költségek növekedtek, ami a korszerű, biztosítással ellátott kiépítés következménye, de ez a többletráfordítás a fenntartási költségek csökkenésében térül meg. A vízfolyásrendezések vonalán az Igazgatóság sok kísérletet folytatott az állékony medrek kialakítására, újításokat alkalmazott a biztosítási anyagoknál, technológiákat dolgozott ki azok leggazdaságosabb kiépítésére. A legjelentősebb mederrendezések a Gyöngyös, Répce, Pinka, Sorok-Perint, Kerka vízfolyásokon és a Marót-völgyi-csatornán voltak. Érdekes megoldás volt a Pinka torkolati szakaszának szabályozása (2. ábra).