Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

426 Szenti János Kisebb vízfolyásainkon nagyobb mértékű, jelentősebb elszennyeződéseket észlelhetünk. (Pl. Kalocsa: Árpás-csatorna, csórna—foktői-csatorna, Baja: Igali-csatorna, Kiskőrös : VH/b és VII/c csatorna, Jánoshalma : belsőségi csatorna.) A minőség megóvása érdekében preventív ténykedést végzünk : előzetes műszaki megoldás meghatározással, a tervezés; a kivitel időszakában módszeres ellenőrzéssel; a szennyvíztisztítók üzembe helyezésénél, karbantartásánál, a tisztítási hatásfok gyakori megállapításával. A szennyezést okozó üzemeket hatósági úton szennyvízbírság fizetésére kötelezzük. A rendkívüli vízszennyezések elhárítására védelmi szervezetünk lép működésbe. A Dunán 1974. január—február hónapban az eddig keletkezett legnagyobb mértékű, rendkívüli pakuraszennyezés ellen a társigazgatóságokkal közösen védekeztünk (7. ábra). Az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTVH) elnökének határozata alapján 1975. január 1-i hatállyal megalakult a Duna—Tisza közén, többségében BácsKiskun megye területén a Kiskunsági Nemzeti Park. A határozat értelmében ennek az országos jelentőségű értéknek fenntartója az Országos Természetvédelmi Hivatal. A hat különálló terület kiterjedése: 30 628 lia. A kijelölt területek túlnyomó része az ősállapotban — érintetlenül — hagyott belvíz árterületeken fekszik. Szembetűnő az érdekek ellentéte, hiszen a védelem, a táj jellegének megőrzését, szikes tavaink, lápjaink, zsombósaink, mocsarasaink, turjánjaink megóvását, az élővilág fenntartását, míg a gazdálkodás a termőterületek, hozamok növelését tartja szem előtt. A vízgazdálkodásnak komplex szemléletéből fakadóan mindkettőt szolgálnia kell a már rangsorolt érdekek alapján úgy, hogy az eredmény a kitűzött célt elérje. Ha a sorrend nem tisztázott, megoldást kell keresni kölcsönösen, a több cél legoptimálisabb elérésére. 2. A következő (V.) ötéves tervidőszak legjelentősebb feladatai Legfontosabb tennivalók közé soroljuk a megkezdett beruházások ütemezés szerinti befejezését. A fejlesztési munkák közül kiemelkedik a Baja—Dunapataj töltéserősítés folytatása. Befejezésével a jugoszláv országhatár— Solt közötti Duna-balparti védvonal legkritikusabb szakaszán — ahol 1956-ban voltak töltésszakadások — új, megerősített, fokozott biztonságot adó töltés szolgálja a védelmet. A Duna szabályozásának egyik kulcskérdése — az éveken át laboratóriumi kis mintán modellkísérletekkel vizsgált — sárosparti kanyar szabályozása, mely 78,6 millió Ft előirányzattal megkezdődik. A jégmegállásra hajlamos, jelenleg középzátonyok miatt nehezen hajózható szakaszon a szabadon tartandó sáv kijelölése megtörtént és az erdő kitermelése megkezdődött. A Duna közös érdekű magyar szakaszának kritikus kanyarulatai a Sió torkolata alatt vannak. Javításukra 55,0 millió Ft-ot irányoztak elő. A fő problémát ezen a helyen a zátonyosodás, a meder kiszélesedése jelenti. A DVCS fennsíki vízrendezési beruházás a program szerint 1981-ben fejeződik be. Végrehajtása során olyan főművek épülnek, amelyek a mezőgazdasági termelés, a mellékcsatorna-hálózat kiépítésének alapfeltételei. Az összehangolt fejlesztést a társulati munkák ütemezése teszi lehetővé. A mezőgazdasági vízszolgáltatás munkái közül befejeződik a szabadszállási ön-