Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 421 kellett megvalósítani a Duna—Tisza közi — homokhátsági — nagy kiterjedésű szőlő- és gyümölcstelepítések érdekében az alapvető vízrendezési művek kiépítését. Az összegszerűen is nagy beruházások indítását a gyakran visszatérő jelentős belvízkárok sürgették. Belvízi elöntések a működési területünkön 1963: 46 500 ha (vetés, szántó 18 700 ha), 1966: 51 000 ha (vetés, szántó 9700 ha), 1970: 51 800 ha (vetés, szántó 15 400 ha) volt. A Duna-völgyi belvízrendszer 833 km

2 nagyságú fennsíki területe a tervidőszak kezdetéig teljesen kiépítetlen, ősállapotban volt. A levezető csatornák hiánya miatt belvizes esztendőkben jelentős károk keletkeztek a falusi települések, a kiterjedt tanyavilág lakóépületeiben, a nagyüzemi szőlő-, gyümölcstelepítésekben és egyéb mezőgazdasági termékekben. Az 1965 novemberétől 1966 március végéig eső és hó alakjában a sokévi átlagot 150—200%-ra meghaladó csapadék hatására az igazgatóság működési területén 51 000 ha terület került víz alá, amelynek nagy része kifejezetten a kiépítetlen fennsíki területet sújtotta. A bekövetkezett károk miatt az Országos Vízügyi Főosztály (OVF) 1966-ban beruházási program bővítését rendelte el. A megyei tanács és a vízügyi szervek társulat szervezésével a közcélú helyi létesítmények, az üzemi csatornák összehangolt kiépítésének a feltételeit teremtették meg. A természetátalakító munkák 1971-ben kezdődtek el. A 69,9 millió Ft-os állami beruházásból megépül: 64 km új csatorna, 52 km csatornameder-bővítés és épül 5 db időszakos belvíztároló 29,4 millió m

3 tározótérrel, továbbá 41 db híd, 25 db zsilip, 15 db bukó, 3 db csőáteresz. A belvíztárolás a főcsatornák tehermentesítését, a termelők vízhasznosítási igényeinek a kielégítését szolgálja. A beruházással elérhető, hogy a terület 50%-án — ahol a fajlagos kiépítettség 0, illetve a másik felén 5,5 l/s km

2 — egyaránt 14,5 l/s km

2-re növekszik a belvízelvezetés fajlagos mutatója. A fennsíki terület több célú hasznosításával összhangban „Kiskunsági Nemzeti Park" elnevezéssel természetvédelmi terület részeként védett területet jelöltek ki a tárolók környezetében. Ez az érdekek és lehetőségek — kölcsönösen kezdeményezett — egyeztetését kívánja meg a területen gazdálkodó szervektől. Az 1972. évben üzembe helyezett — már az előző tervciklusban, 1967-ben megkezdett — 21 millió Ft értékű 7,0 m

3/s teljesítményű Duna-völgyi főcsatorna (DVCS) torkolati szivattyúlelep lehetővé teszi magas dunai vízállás esetén is a belvíz levezetését (5. ábra). A Duna-völgyi főcsatorna Baja—Nemesnádudvar közötti 22 km hosszú árvédelmi töltésének biztonsága a dunai vissza duzzasztás megszüntetésével lényegesen javult. A 2740 km

2 kiterjedésű vízgyűjtő terület szivattyús fajlagos kiépítése 2,5 l/s km

2-rel növekedett. A Kunszentmiklós környéki 22,0 millió Ft-os vízrendezési beruházás keretében, amely 1968-ban kezdődött, épült Kunszentmiklós mellett 1 db zsilip és 6 db híd, továbbá 8 km új csatorna és 12 km csatornameder-bővítést hajtottunk végre. \ fejlesztési munka a 625 km

2 kiterjedésű terület fajlagos kiépítettségét 6,4 l/s km

2 értékkel növelte. Lehetővé vált 2,0 m

3/s öntözővíz-betáplálás a kiskunsági öntöző Főcsatornából. A tervidőszakban a DVCS fennsíki területeken a fajlagos levezető képesség 10,4 l/s km

2-rel nőtt, a lefolyás 45 napról 25 napra csökkent.