Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

418 Szenti János bekötőutak épültek, amelyek rendkívül megkönnyítik a/védekezés, mentés—kiürítés munkáját. A munka befejezése azt jelenti, hogy a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Egyezmény keretében közös érdekűnek nyilvánított országhatár—Baja 48 km-es töltésszakaszon az 1965. évi árvízszint fölött 1,3 m (Dunafalva térségében 1,8 m) biztonságot adó összefüggő töltés nyújt védelmet (2. ábra). Az országhatártól délre a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság vízügyi szervei — a szakadások okozta károk szomorú tapasztalatai nyomán — a mentett oldalon 1:7 hajlású rézsűvel erősített töltésszelvényt építettek több szakaszon hidromechanizációs eljárással. így a közös érdekű töltésszakaszon 1971—73 között az országhatártól Bezdánig, majd 1976-ig a Duna balparti töltését Újvidékig erősítették meg. A Margitta-szigeti nagy beruházást követően 2,6 km új töltés építésével megkezdtük a Baja—Dunapataj töltéserősítés — 1975-ben 319 millió Ft-tal jóváhagyott programjának — építési munkálatait. A munkák 1981-ben fejeződnek be. A terv 49,6 km-en, nagyobb részben hidromechanizációs technológiával 2,1 millió m

3 föld beépítését irányozza elő. А /V. ötéves terv 104,7 millió Ft előirányzatával szemben a teljesítés 107,1 millió Ft volt. b) Folyószabályozás Duna-szakaszunkon a folyamszabályozás fő célja: a jég levonulására, a nagy vizek levezetésére és a hajózás számára alkalmas meder kialakítása. A múlt században megkezdett első összefüggő szabályozási munkák egyes gazdaságilag kedvező időszakokban különösen nagy előrelépést mutatnak. Az 1820—1898 időszakra eső átmetszések korát, az 1900—1935 időszakban kőmü építési program követte, amelyhez jól igazodik az 1960— 70-es évek volumenében és ütemében is növekvő kőművek kombinációjával folytatott szabályozás. A 150 éven át tartó szabályozás méltó folytatása volt а /V. ötéves tervben az országhatár feletti sirinai és a paks—zádori kanyar kialakítása. A középvízi Duna-szabályozás összhangban van a Duna Bizottság (DB) irányelveivel, és a meder méreteit az 1100 m

3/s vízhozamnak megfelelő „DB szint"-re vetítjük. A kereszt- és hosszirányú kőművek a KÖV szintre épülnek, amellyel 1980-ig a megadott DB szintnél 150 m széles, 2,5 m mély hajóutat kell biztosítani, utána pedig el kell érni a 3,5 m hajóút mélységet, hogy a 3000 tonnás uszályok is biztonságosan közlekedhessenek. A sirinai kanyar helyzetét évtizedeken át kedvezőtlenül befolyásolta a határ alatt, jugoszláv területen közvetlenül elhelyezkedő rendezetlen tovarniki folyószakasz. Általános tapasztalat volt, hogy a jeges árvizek szempontjából kedvezőtlen magyar Dunán a jég a tovarniki szakaszra támaszkodva áll be.

3 Ezért a magyar fél szorgalmazására elkészült a határ alatti és feletti szakasz egyeztetett szabályozási terve, amelyet gyors ütemben követett a betervezett művek megépítése. Három év alatt a határszakaszon az áramlási viszonyok megjavultak, a magyar szempontból is kritikusnak ítélt tovarniki kanyar a művek hatására középzátonyok nélkül kialakult. A megépült művekbe magyar területen 41 875 m

3 követ építettünk be, a munkára 13,9 millió Ft-ot fordítottunk. 3 Lásd a Vízügyi Közlemények 1935. júl.—szept.-l füzetében Ihrig D. : Az 1935.évi februári mohácsi Jeges árvíz c. tanulmányt.