Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízigény-szabályozás körvonalai

340 Szesztay Károly pontjai az első tárgykörről készülő összefoglaló jelentésnek a vízkészletek és vízhasználatok helyzetét globálisan áttekintő tudományos monográfiák is, mint például a Szovjetunió Nemzetközi Hidrológiai Decennium Bizottságának a Föld vízkészleteiről és vízháztartásáról készült atlasza (GUGMSZ 1974) és a Szovjet Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének az ezredforduló vízellátási helyzetét elemző úttörő jelentőségű munkái (Lvovics, 1974). 2. A napirend második tárgyköre a vízgazdálkodás célkitűzéseinek megvalósításához rendelkezésre álló technológiák megválasztásának és fejlesztésének irányelveit és tapasztalatait tekinti át. Az előkészítő jelentések, amelyeket a Konferencia titkársága az imént említett ENSZ szakosított szervezetekkel és több tudományos nemzetközi szervezettel együttműködve állít össze, a vízellátás, vízminőség-védelem és árvízvédelem köréből vett példákon az adott helyi erőforrásoknak (munkaerő, tőke, energia, általános műszaki színvonal, intézményi adottságok, építési anyagok stb.) megfelelő és a társadalmi-gazdasági fejlődés egészébe a természeti környezet egyensúlyának káros megbontása nélkül beilleszkedő technológia-megválasztás és tervezés sokrétű kérdéseit kívánják megvilágítani. A nemzetközi és a kétoldalú műszaki együttműködési és segélynyújtási programok elmúlt két évtizedének tapasztalatai a fokozódó igények és bővülő lehetőségek mellett (Lukács, 1975) arra is felhívják a figyelmet, hogy az eredetileg más társadalmigazdasági szinten vagy más éghajlati és ökológiai környezetben kialakult technológiák csak igen körültekintő „adaptív" átformálással vihetők át más környezetbe (Poats R. M., 1972). A társadalmi és környezeti kihatások tekintetében fokozott figyelmet kíván a technológiai fejlődés irányvonalának megválasztása az iparilag fejlett országokban is (Bognár [J, 1975. Schumacher [E, F., 1973). 3. A napirend harmadik tárgyköre, melynek az első és második tárgykör csak előkészítője, és amely a Konferencia magvát alkotja a vízügyi politika kialakításának és megvalósításának módozataival, eszközeivel és intézményi feltételeivel foglalkozik. Azt, hogy a tárgykör sokrétű jogi, igazgatási és gazdaság-politikai kérdései közül melyekkel fog a Konferencia elsődlegesen foglalkozni, a részt vevő országok javaslatai és a Kormányközi Előkészítő Bizottság 1976. februári és októberi üléseinek döntései szabják majd meg. A tagországok kormányaitól beérkező tematikai javaslatok és szaktanulmányok az 1976. évi regionális konferenciák jelentéseivel együttesen kerülnek majd a Világkonferencia napirendjére. A Konferencia hosszú távlatra előretekintő célkitűzése és előzetes napirendje alapján valószínűnek látszik, hogy a vízigény-szabályozás kibontakozását 1 és megerősítését elősegítő eszközök (a víz hatékony felhasználását és minőségének megóvását elősegítő ár- és költségrendszer, hatósági engedélyezési eljárások, vízjogi reform stb.) illetve ezeknek érvényesítése a hosszútávú tervezésben és az igazgatási döntésekben a harmadik tárgykör egyik központi jelentőségű részét fogják alkotni. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos újabb eredmények és tapasztalatok áttekintésével és megvilágításával járult hozzá a Konferencia előkészítéséhez az 1973-ban Üj-Delhiben megtartott ENSZ-szeminárium. A fejlődő országok helyzetének a Konferencia előterébe állása is több vonatkozásban a vízigény-szabályozás kérdéseihez vezet, hiszen a Föld arid övezete legnagyobb részt a fejlődő országok területén húzódik. Ebben az övezetben pedig az emberi beavatkozás nélküli természetes vízkészlet rendkívül szűkös és a vízjárás szabályozásával elérhető készletnövelés lehetőségei is nagyon korlátozottak, vagyis a vízgazdálkodás lényegében kezdetétől vízigény-szabályozást jelent. A mezopotámiai, egyiptomi és más korai civilizációk az akkori társadalmigazdasági és technológiai adottságok között vízigényszabályozást valósítottak meg és fejlődésük, illetve fennmaradásuk azzal szorosan összefüggött (Teclaff L. Teclaff E., 1973).