Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízigény-szabályozás körvonalai

A vízigény-szabályozás 329 A három fejlődési fokozat (természetes, vízjárás, fokozatosan növekvő mértékű, majd teljes szabályozás), a tevékenységek három szintje (vízszolgáltatás, vízkészlet-gazdálkodás, vízigény-szabályozás) és a fejlesztési lehetőségek három csoportja (a vízszolgáltatás bővítése, hatékonyabb vízhasználat, vízgazdálkodási adottságok figyelembevétele a társadalmi-gazdasági termelés szerkezeti és technológiai fejlesztésében) csak nagy vonalakban állítható párhuzamba egymással. Kapcsolatuk és előrehaladásuk törvényszerűségei a vízgazdálkodás költség- és árrendszerének sajátosságaihoz nyúlnak vissza. A tiszta víz szolgáltatásának költsége és társadalmigazdasági értéke az első időszakból kilépve és a harmadikhoz közeledve — a könnyen hozzáférhető közeli készletek és az olcsó fejlesztési lehetőségek kihasználása után — világszerte rohamosan növekszik. A vízgazdálkodás fejlesztésének és igazgatásának alapvető és úgyszólván példa nélküli nehézsége, hogy a szolgáltatások és tevékenységek természetéből adódóan rendkívül nehéz az igényeket és a készletekel hatékonyan és érzékenyen összehangoló árrendszert kialakílani, vagyis a szolgáltatások költségeinek növekedését a tényelges haszonélvezőkre hárítani és a társadalmi-gazdaásgi fejlődés egésze szempontjából hátrányos vagy aránytalan használatokat ilyen módon korlátozni. Azt például, hogy valamely szennyvízbevezetés által a folyó természetes öntisztító erejének elfogyasztott hányadáért mekkora költségmegtérítést lehet méltányosan megkívánni, illetve ilyen úton a szennyvízbevezetést csökkenteni vagy megszüntetni, még közelítőleg is csak akkor lehet megállapítani, ha az adott folyórendszert terhelő minden más jelenlegi és várható jövőbeni szennyvízbevezetésről, továbbá a vízrendszer öntisztulását befolyásoló számos egyéb vízhasználatról és a szennyvizet kibocsátó vízhasználó vízkezelési és termelési technológiájáról részletes adatok állnak rendelkezésre. A vízgazdálkodás fejlődésének rugói tehát csak akkor tudják a vízszolgáltatás költségeinek és a víz társadalmigazdasági értékének megfelelő tervezési-igazgatási szint és alternatívarendszer érvényre jutását kellő időben és mértékben elősegíteni, ha a vízhasználatokról és a várható vízigényekről vízrendszerenkénti, majd ezek felhasználásával országos és regionális áttekintésű nyilvántartások készülnek. A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági kapcsolatának három jellemző fokozata természetesen régiónként és országonként igen különböző módon és mértékben jelentkezik. Az arid övezetben, ahol a lakosonkénti természetes vízkészlet rendkívül szűkös és tározással is alig növelhető, az első és a második fázis gyakorlatilag kimarad, és a vízgazdálkodás lényegileg mindig vízigényszabályozási jelent. Csapadékdús és hideg éghajlatú területeken viszont a vízkészletek természetes viszonyok közt is vagy kismértékű szabályozással fedezni tudják a jelentkező és a várható helyi igényeket, vagyis a vízkészlet-gazdálkodás és a vízigény-szabályozás kérdései a belátható jövőben nem merülnek fel, illetve csak a nagy távolságú vízátvezetés lehetőségeihez kapcsolódóan kerülnek szóba. 2. A vízigények összetevői és hatásrendszereik A víz iránti igények a társadalmi-gazdasági rendszerből erednek és a természetihidrológiai rendszer felé irányulnak. Lényegük tehát a kétarcúság. Jellemzőik egyik csoportja gazdasági-társadalmi értékelést fejez ki, másik csoportjuk pedig hatásukat körvonalazza a természetes vízviszonyokra. Van áttekintésüknek és elemzésüknek egy harmadik vetülete is, amelyik egymás közti viszonyukat és