Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
304 Szigyártó Zoltán a) A tervezési irányelvek továbbfejlesztése A csatornák és bögéik méretezésének, keresztszelvényeik kialakításának továbbfejlesztése A csatornák keresztszelvényének a meghatározására szolgáló módszer továbbfejlesztését az alapoknál kellett kezdeni. Mindenekelőtt tisztázni kellett azt, hogy milyen az a csatorna mederérdesség, amelyet a vízszállítóképesség számításánál mértékadóként figyelembe lehet venni. A különböző nagyságú csatornákon lefolytatott ilyen jellegű vizsgálatok aztán teljesen egybehangzó eredményekre vezettek [2., 6., 8]. А К. IV. öntözőfürtben szerzett hosszú idejű gyakorlati tapasztalatok alapján ugyanis egyrészt bebizonyosodott, hogy a csatornahálózatok elgazosodását egyszerű eszközökkel, olcsón, biztonsággal meg lehet akadályozni; másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy az öntözőcsatornák megbízható üzeme csupán rendszeres medertisztogatás esetén biztosítható. Mindezek, továbbá a tényleges mederérdességek meghatározását célzó kísérletek eredménye alapján lehetett arra a végkövetkeztetésre jutni, hogy az öntözővízszolgáltató hálózat földcsatornáinál a Strickler — Manning—Lindquist-féle érdességi tényező értékét a tervezés során — szemben a korábbi gyakorlat 35 — 45 közötti értékeivel — к = 58 értékre célszerű felvenni. Rendkívül örvendetesnek kell tekinteni most már azt, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vázolt eredményeire támaszkodó javaslata alapján ezeket, az akkor még egészen friss kutatási eredményeket a Vízügyi Tervező Vállalat a Tisza II. vízlépcsőhöz tartozó öntözőrendszerek csatornáinak a tervezésénél azonnal figyelembe is vette, ami nyilvánvaló módon jelentős megtakarításokra vezethetett. A csatorna vízszállítóképességének a meghatározásánál ugyancsak jelentős tényező lehet a szivárgási veszteség értéke is. Az erre vonatkozó több éves helyszíni vizsgálatok (a tényleges veszteségértékek meghatározása mellett) rámutattak à beiszapoíódás (kolmatáció) igen lényeges hatására [2., 3., 4., 13., 2 Íj. Rámutattak továbbá arra, hogy a Tiszalöki Öntözőrendszer térségében a teljes öntözési idényben víz alatt levő csatornáknál a beiszapoíódás folyamatának lezajlása (néhány év eltelte) után a szivárgási veszteség értéke a csatornák keresztszelvényének a méretezése szempontjából szinte elhanyagolhatóan kis értékre csökken. A tervező korábban teljes sötétségben kellett tapogatózzék akkor, amikor a kötött talajból készült csatornák tartósan víz alatt levő rézsűinek a hajlását kellett meghatároznia. Az erre vonatkozó vizsgálatok is megnyugtató eredményre vezettek [22], s gyakorlati módszert lehetett adni a rézsűhajlások helyszíni talajvizsgálatokra támaszkodó meghatározására. Az öntözőcsatornák keresztszelvényének tervezésekor igen lényeges kérdés a biztonsági méret megfelelő megválasztása is. Ennek nagysága pedig — az üzemi körülmények között fellépő, s hidraulikai számításokra támaszkodva előre mérlegelhető határok mellett — a fellépő hullámzás várható mértékétől függ. Ezért végeztek több éves vizsgálatsorozatot a kisebb és közepes csatornákon keletkező hullámok nagyságának, jelentkezései gyakoriságának a megfigyelésére [20]. Ezekre támaszkodva pedig meg lehetett állapítani, hogy a biztonsági méretet a csatornákon keletkező hullámok miatt legfeljebb csak mintegy 10—15 cm-es értékkel kell megnövelni. A keresztszelvények alakjának és nagyságának a meghatározásakor (a földmunka célszerű tervezésének szempontja miatt) szorosan a feladat megoldásához tartozik az öntözőcsatornák mellett futó, s a szivárgó vizek okozta kártételek ellen létesített szivárgó árkok megtervezése is. Ezekkel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy méretük szempontjából nem a szállítandó vízhozam [21], hanem a szükséges terepszint alatti mélység a mértékadó. Be lehetett továbbá bizonyítani azt is, hogy azok akkor működnek a leghatékonyabban, ha egészen az öntözőcsatorna töltésének a lábához kerülnek (I. táblázat, 21. sz. tanulmány). Végül az öntözőcsatornák keresztszelvényének, a rézsűk, töltések, padkák, depóniák kialakításának, a szükséges füvesítésnek, az előirányozható fásításnak vannak mérnöki biológiai vonatkozásai is, amelyeket a vizsgálatok során ugyancsak külön összefoglaltak [18]. Mindezen közbenső eredmények szintézise útján végül is mód nyílt arra, hogy az ilyen irányú vizsgálatok befejezéseként részletes, megfelelő segédletekkel ellátott tervezési irányelveket készítsünk a kötött talajból épülő, kisebb (legfeljebb mintegy 5 — 6 m 3/s
