Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

Vízgyűjtők komplex fejlesztése 211 A vízgazdálkodás a rendszerelmélet szókincsét használva rendkívül bonyolult és nyílt rendszer. Jellemzője egyfelől a nagyfokú komplexitás, másfelől a sztochasztikus jelleg. További jellemzője az is, hogy a természet és a technika kapcsolatában a természet valószínűségi folyamatai és ezek közül is elsősorban a lefolyás a vízgazdálkodási rendszer sztochasztikus inputját alkotja, amelyet a vízgazdálkodási rendszerek alakítanak át a társadalmi, gazdasági környezet által meghatározott igény tartományba eső outputtá. Figyelembe véve a vízgazdálkodási rendszerekben kölcsönösen egymásra ható, nagyszámú, sok esetben véletlenszerűen változó természeti és gazdasági befolyásoló tényezőket (pl. vízjárás, vízkészlet, vízigény, kapacitáskihasználás stb.), a korlátozottan rendelkezésre álló gazdasági, természeti erőforrások legeredményesebb felhasználásának meghatározása igen összetett feladat. A gazdaságilag hatékony, műszakilag megalapozott, tervszerű gazdálkodás végett meg kell határozni a szükségletek várható alakulását, kielégítésük indokolt és lehetséges mértékét. Meg kell határoznunk továbbá az ehhez alkalmazandó, gazdaságilag, műszakilag legcélravezetőbb fejlesztést és üzemrendet, a szükséges gazdasági erőforrásokat, természeti anyagokat (vízkészletet) és azok leghatékonyabb felhasználásának módját. E feladat megoldása érdekében a vízgazdálkodási rendszerek kutatása, tervezése, kivitelezése és üzeme során egyre kevésbé nélkülözhetők a rendszerelemzési, operációkutatási módszerek. E módszerek alkalmazásával alakul át napjainkban a vízgazdálkodással összefüggő gazdasági és műszaki tervezésben, irányításban az ösztönösség olyan tudománnyá, mely a természettudományok, a műszaki tudományok, a matematika és a társadalomtudományok szintézisére támaszkodik. A következők a komplex vízgyüjtő-jejlesztés néhány alapelvéről és módszertani kérdéséről adnak vázlatos tájékoztatást. 2. A komplex szemlélet fejlődése A vízgyűjtők fejlesztésének komplex szemlélete hosszú történelmi folyamat során alakult ki. Ez a szemlélet a vízzel összefüggő jelenségeket már nemcsak a természeti környezetre és a természetes hidrológiai viszonyok szabályozására alkalmazott eszközökkel és eljárásokkal összefüggésben, hanem egyben a társadalmigazdasági környezettel kölcsönhatásban vizsgálja. Nem korlátozódik csupán a vízkárok elhárítására és a víznek, mint a természet által adott erőforrásnak a kiaknázására, hanem a természetes vízviszonyokat átfogó, komplex módon törekszik szaszabályozni: a víz földi pályáját lassítja, vagy gyorsítja, közben a vizet időszakosan visszatartja, többször is felhasználja, anyagi tulajdonságait átalakítja és gazdasági kihasználásának különböző lehetőségeit összehangolja. A komplex vízgyűjtő fejlesztés mindenekelőtt a vízgazdálkodás természeti, társadalmi, gazdasági feltételei közöiti összetett szemlélet érvényre juttatását jelenti. A komplex vízgyűjtő fejlesztés fogalma magában foglalja azt is, hogy az egyes fejlesztési feladatokat ne elszigetelten, hanem lehetőleg összehangoltan, valamennyi érdekelt népgazdasági és vízgazdálkodási ágazat, a társadalmi környezet igényeinek szem előtt tartásával, az érintett térség általános fejlődésével összefüggésben, a fejlődés időbeli távlatait figyelembe véve, a gazdaságosság követelményeit is kielégítő, legkedvezőbb módon oldjuk meg. A komplex szemlélet meg-