Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

A szegedi tiszai partfal I. rész 201 — a felső rakparton (a felső-támfaltól a város felé eső részen) sema természetes rétegekben, sem a feltöltésben elmozdulás nem állapítható meg, — az alsó-rakparton (a két támfal közti sávban) az elmozdulások a természetes rétegek meder felé lejtő meredek felszínén, főként a mesterséges feltöltés anyagában voltak, — az elmozdulások vízszintes alapját a kb. 72 тЛ. f. magasságban fekvő agyag, ill. agyagos iszapréteg felszíne alkotja, — elmozdulás csak azokon a partszakaszokon volt, ahol a mederkitöltés vastag. Ezekből a tényekből az elmozdulások okaira vonatkozólag az alábbi következtetéseket tehetj iik ; — a felső támfalmenti hossz-szelvény azt mutatja, hogy a Tisza mederhez Ny-ról csatlakozó árkok, vagy medrek nem voltak, ezek léhát nem okozhattak elmozdulásokat, — az elmozdulások a két támfal közti mederlejtőn, az ezt feltöltő laza, hordott anyagban voltak, úgy, hogy ebben az anyagban felgyülemlett és az alsó-támfal miatt a Tisza felé leszivárogni nem tudó talajvíz a természetes rétegek felszínét, jelen esetben agyag, illetőleg agyagos iszapréteg felszínét eláztatta és csúszóssá tette. Ezen az agyag felszínen csúszott a két támfal közti laza földtömeg a Tisza felé, miközben az alsó támfalat is eltolta ebben az irányban. Alsó-Tiszapart 26. ábra. A partfal megcsúszott szakaszainak mérési helyeit rögzítő helyszínrajza Fig. 20. Layout of the survey stations along the sliding bank sections Abb. 20. Lageplan der Messstellen für die abgerutschten Ufermauerstrecken