Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

Kardos I.—Plesovszki P. művek között a kotrást. E szabályozás alkalmával létesítették a Boszorkány-sziget mentén a meder összeszorítását szolgáló párhuzammüveket is. A Maros-torok alatti szabályozási műveknél 1892—93-ban közel 110 ezer m

3 követ építettek be, az elvégzett kotrási munka pedig 400 ezer m

3 volt. A megépített folyószabályozási művek hatását rendszeres mérésekkel ellenőrizték és a felvételi adatokból megállapítható volt, hogy minden gát fenékbukóként működik. A gátak mögött a mélységek nem iszapolódtak fel, azért a fenékgátak sűrítését határozták el. Az 1895—96-os években építették meg a 6 db V alakú fenékgátat és beépítettek 8262 m

3 követ. A fenékgátak kialakítását szemlélteti a 18. ábrán feltűntetett hossz- és keresztszelvény. c) A partfal stabilitása érdekében 1910—20-as években végzett újabb javítási munkák Az 1900-as évek elején a Közgazdasági Technikum előtti partfalszakasz állékonysága is labilis lett és az alsó támfal, állandó lassú mozgásban volt. E káros elváltozások 1918-ban egyre nagyobb méreteket öltöttek és a felső támfal mögött levő burkolat is megsüllyedt. A partfal stabilitása érdekében 1918-ban a 127—144 sz. szelvények között, a mai Közgazdasági Technikum előtti Tisza-parton, a part közelében kimélyült medret 15—25 m

3/fm lábazati kőhányással kitöltötték. Az 1919. évi nagyárvíz levonulása után szeptember hónapban a teljes partfal erőteljes csúszásnak indult — az eddig stabil felső-támfalon mintegy 57 cm vízszintes értelmű elmozdulás és 17 cm süllyedés következett be. Az alsó-támfal elmozdulása vízszintes értelemben 115 cm, süllyedése 104 cm volt. 9. ábra. Helyszínrajz a megépített szivárgókról Fig. 19. Layout of the filter drains constructed Abb. 19. Lageplan der ausgebauten Dräne