Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

184 Kardos I.—Plesovszki P. 10. ábra. A partfal építése és a közúti hídpillér alapozása (IS82) Fig. 10. Construction of the quay wall and foundation of the road bridge pier ( 1882) Abb. 10. Bau der Ufermauer und Fundierung des Strassenbriickenpfeilers (1882) A terveket a magas árvíz, az említett rendkívüli nehézségek és a talajszerkezet állandó változása miatt már 1881-ben módosítani kellett. így szükségessé vált a tervezett szivárgók sűrítése. A terveket a változó talajviszonyokhoz kellett alakítani, és a felső-támfalat nem egyöntetűen pilléreken nyugvó boltívekre, hanem a talajtól függően részint övekre, másrészt pedig cölöpsoron nyugvó betonalapokra kellett fektetni. Az 1881. év végén bekövetkezett partcsúszás után 1882. február 12-én szakértő bizottság a veszélyes partszakaszokat megvizsgálta, és a megsüppedt 55—73 és 148—152 szelvények között a szivárgó rendszer sűrítését, a rossz altalaj miatt a szivárgó árkok szélesítését, valamint a felső lépcsős és rézsüs partszakasznál a lábazati kőszórás cölöpsorral való megerősítését határozták el. A munkákat még tavasszal elvégezték. A Tisza-part környezetében végzett bontási és újjáépítési munkálatokat jól szemléltetik az építés közben készült 10,. 11. és 12. ábrák. Az 1882. évi őszi árvíz után a már kész alsó partfalnál újabb süllyedéseket észleltek. Ezek tovaterjedésének meggátlására elrendelt munkákat nem végezték el idejében, mert időközben a kivitelező vállalat a szerződés felbontását kérte. Az építkezés egészen 1884 szeptemberig nem folytatódott, ekkor hozták létre — Wein Aurél vezetésével — a partépítő kirendeltséget. Az így beállott szünet alatt az alsó-partfal még nagyobb arányokban tovább moz-