Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt
A szegedi tiszai partfal 1. rész 179 mutatkoztak — a csuszamlásokat előidéző okokat abban látták, hogy a Tisza felé húzódó talajvizek, valamint a magas vízállások idején a pari iszapos homokrétegébe betóduló, és azt átnedvesítő T isza-viz — kis vízállások idején — a finom homokos iszapot magával ragadja és kiviszi a Tisza medrébe. Ennek következtében a víznyomás okozta ellensúly hiányában a part felső része, tömegénél fogva, lesüllyed. Ezeknek a tervezéshez szükséges adatoknak és kutatásoknak az alapján a műszaki osztály a leginkább veszélyeztetett partszakaszok egyikén emeletes partfalat, „kőpartot", a másik részén pedig rézsűburkolattal ellátott töltés tervének készítését határozta el. A part többi részén, a nagykörút felső torkolatától egyszerű földtöltés létesítését tervezték. A királyi biztosság műszaki osztálya a körtöltésen belül, Szeged város védelmére, a Tisza-part mentén a következő védőmüveket tervezte: — A hármas kőlyuktól a volt vasúti hídig 2200 m hosszúságban földből készült védlöltést, melynek koronája szilárd burkolattal van ellátva. A vasúti hídtól felfelé 160 m hosszúságban 0—16-os szelvények között lépcsős partfalat, támasztó fallal (8. és 9.a ábra). — A lépcsős partfaltól felfelé 1310 m hosszúságban — a 16. szelvénytől a 147 szelvényig — emeletes partfalat (8. és 9.b ábra). — Az emeletes partfaltól felfelé 100 m hosszúságban szintén lépcsős partfalat (8. és 9.a ábra), amelynek a kialakítása megegyezett a vasúti híd melletti partfal keresztszelvényével. — A lépcsős partfal fölött 540 m hosszúságban kőburkolattal ellátott rézsüs védmű és ezen túl a körtöltésig egyszerű földmű. A művek tervezésében a legnehezebb feladat az emeletes partfal a „Kőpart" tervezése volt, mert ezen a szakaszon mutatkoztak a legnagyobb csuszamlások és egyéb nehézségek. A fúrásadatok alapján a talaj — a 0 vízhez viszonyítva — +8 m-től +2 m-ig földfeltöltésből és kék iszapból, +2 m-től —4 m-ig tömör sárga agyagból, illetve iszapból, —4 m-től lefelé pedig szilárd kék agyagból áll. A kék agyag vastagsága 2—4 m közölt változik, azon alul pedig ismét kék iszap következik. Az alapozási az agyagrétegre tervezték. Mivel feltételezték, liogy a partsüllyedések oka (részben) az, hogy a talajvíz alacsony vízálláskor a meder felé áramlik, gondoskodni kellett arról, hogy a talajvizek lejussanak a Tiszába, ezért szivárgók létesítését határozták el. Az alsó rakpart szintjét azért tervezték +6 m magasságra, mert a rendelkezésre álló feljegyzések alapján, az évi vízállások csak rövid idejű tartóssággal haladták meg, másrészt a kikötő forgalom szempontjából — a ki és berakodás megkönnyítése érdekében — ezt találták a legmegfelelőbbnek. A közvetlenül Szegedet védő árvízvédelmi műveket — a szegedi partfalat Lechner Lajos és Wein Aurél irányítása mellett a szegedi királyi biztosság műszaki osztálya tervezte. A tervezett művekre 1,2 millió forintot irányoztak elő. b) A partfal építése (1882-86) A tervezett munkákra a szerződést 1880. július hóban kiírt versenytárgyalás alapján Hellwag és Wurth társvállalkozókkal 1880 szeptemberében kötötték meg. A szerződés alapján a munka befejezési határideje 1882 december vége volt.
