Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
136 Páljai I.—Keresztes T.—Török I. az ott élő lakosokon az arzénmérgezés jellegzetes bőrtüneteit. Pl. a tenyerek és a talpak bőre beszűrődött, megvastagodott és narancssárga színűvé vált, a körömágyakon bőrpír jelentkezett. A megvizsgált személyek hajából és vizeletéből kimutatott arzénértékek a normál élettani koncentráció 10 — 100-szorosát is elérték [9]. Mivel a tanyavilágban ivóvízként az ásott kutak vizét használják, az arzénmérgezés eredetének felkutatására meg kellett vizsgálni az innen vett vízmintákat is. A Csongrád megyei, illetve Bács-Kiskun megyei KÖJÁL vizsgálatai alapján bebizonyosodott, hogy a kutakban levő talajvíz arzénnal szennyezett. A talajvíz arzéntartalma a legtöbb esetben jóval meghaladta az Egészségügyi Világszervezet 0,05 mg/l-es felhasználhatósági határértékét. Az arzénes talajvízszennyezésről a bugac—alsómonostori tapasztalatok alapján számolunk be, ugyanis e területen tárták fel eddig a legalaposabban. Az itt folyó vizsgálatokba az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1973-ban kapcsolódott be vízanalitikai és hidrológiai mérésekkel, szakvélemény készítésével. A vizsgált 49 kút közül csupán háromnál nem tudtak kimutatni arzént. A 0,05 mg/l-es határértéket 22 kút vizének arzéntartalma haladta meg. A vizsgálatok alapján két, aránylag jól lehatárolható szennyezett gócot lehetett elkülöníteni. A legmagasabb 1,12 mg/l-es arzénkoncentráció a DNY-i góc középpontjában levő Papp-tanya ásott kútjának vizében volt. A legsúlyosabb arzénmérgezések (klinikai esetek) is ezen a területen fordultak elő. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vizsgálatainak részletes eredményeit a I. Csongrádmegyei Környezetvédelmi Ankét kiadványában tettük közzé [8]. A Bugac— Alsómonostor térségében észlelt arzénes talajvíz-szennyeződésnél földtani behatásokról, vagy ipari eredetről nem beszélhetünk, tehát a szennyező forrás csakis az arzénes növényvédő szer lehetett, mely két úton juthatott a talajba, illetve a talajvízbe: az arzéntartalmú vegyszerek betiltásakor (az 1960-as évek közepén) történt nagy tömegben való elásás révén, vagy folytonos és hosszan tartó permetezés eredményeként. Mivel az ásott kutak szennyezettsége területileg koncentráltan, határozott gócokkal jelentkezik, inkább az első feltételezés a helytálló. Az arzén talajvízbe kerülését és tovább vándorlását elősegítette a homokos talaj nagy vízáteresztő képessége, valamint a domborzatnál az átlagosnál nagyobb esése. A szennyezés megszüntetése — mivel az arzén a talajba és a talajvízbe már bekerült — nem lehetséges. A megoldást a mélyebb vízadórétegekre telepített fúrt kutak jelentik. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság javaslata alapján 1974-ben elkészült egy 160 m mélységű kút, melynek vize az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) vizsgálata szerint arzént nem tartalmaz. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tevékenységi területéről vett példák a vízgazdálkodás területén rámutatnak a környezetvédelem szempontjainak egyre nagyobb fokú érvényesítési igényére és a feladatok egyre összetettebb voltára. A vízkészletek mennyiségének és minőségének megóvása érdekében nagyfokú éberség és körültekintés, valamint határozott intézkedések szükségesek. A jelentős feladatokra való felkészülés a vízügyi szervek eddigi tapasztalatainak hasonló közreadását igényli. IRODALOM ÉS FELHASZNÁLT KÉZIRATOS ANYAG 1. Algyö-deszkí olajmező vízminőségvédelmi terve. Kézirat (Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. Szeged), 1971. 2. Bán A.— Patsch F.: Az Algyői 168. kút kitörésének leküzdése. Kőolaj és Földgáz. 1969/4. 3. Reszámoló a KGST „Módszerek és rendszabályok kidolgozása a mezőgazdasági kemizálás által a felszíni és felszín alatti víz minőségére gyakorolt hatás kiértékelésére" c. témában elért kutatási eredményekről. Kézirat (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Rudapest), 1975. 4. Bélteky L.—Korim K.: A hazai artézi kutak gáztartalmú vizének felhasználásával kapcsolatos problémák. Vízügyi Közlemények, 1974/1. 5. Gerle Gy.: Környezetvédelem Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1974. 6. Javaslat a termálvizek kirekesztésére a Szentes körzeti öntözőrendszerekből. Kézirat (Alsótiszavidék Vízügyi Igaazgtóság Szeged), 1973. 7. Kerestfes T.: Öntözővizek peszticid-szennyezettségének vizsgálata az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén. I. Csongrád megyei Környezetvédelmi Ankét. MTESZ kiadványa. Szeged, 1974. 8. Márfai L.—Keresztes T.: Arzénes talajvízszennyeződés vizsgálata Rugac—Alsómonostor térségében. I. Csongrád megyei Környezetvédelmi Ankét. MTESZ kiadványa. Szeged, 1974.
