Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
134 Páljai I. —Keresztes T.—Török I. a) Védelem a szénhidrogén-termelés káros hatásai ellen Az Íja alfejezetben már szóltunk a Szeged környéki gazdag kőolajkészletekről. Igen jelentős azonban az itteni szénhidrogénmező földgázkészlete is, az ország feltárt földgáz vagyonának mintegy 60%-a. A szegedin kívül az Alsó-Tisza vidékén még további jelentős szénhidrogénmezők vannak: a tiszántúli részen Orosházától DK-re (Kardoskút, Tótkomlós, Pusztaföldvár térségében) és Battonija környékén, a DunaTisza közén pedig Szánkon, Üllésen és Kelebián ( 1. ábra). A szénhidrogén-feltáró fúrások létesítése alkalmával a rétegvíztároló üledékösszletet teljes vastagságában átharántolják. A kiviteli munkák esetleges hibái, vagy a termelés során előálló rendellenességek gázkitöréshez vezethetnek, aminek következtében a különböző rétegtartalmú és nyomású üledékrétegek egymással kapcsolatba kerülhetnek. Különösen káros hatású lehet a fellépő kommunikáció az ivóvízminőségű rétegvizekre, amelyeknek gáztartalma megnövekedett, a nyomásviszonyok pedig kedvezőtlenül megváltozhatnak. A felszíni és a felszín alatti gázkitörések (gázátfejlődések) leggyakrabban a fúrás során nyitott lyukszakasznál következnek be. Területünkön az első gázkitörés 1941-ben Tótkomlóson volt [14], melyet viszonylag gyorsan sikerült elfojtani, de gázátfejtődés történt a felsőpannon korú rétegekbe, es a másodlagos gáztelepek újabb kútkitöréseket okoztak. Az átfejtődési folyamatnak a felszín felé történő továbbterjedését mutatja, hogy 1943-ban az egyik szénhidrogén-kutató fúrás mellé telepített 80 m mélységű munkakúlból erős gázáramlás indult meg, intenzív víztermeléssel, ami a kutakat körülölelő kráter kialakulásához vezetett. Az 1951. évi újabb kútkitörésnél 40 m átmérőjű kráter képződött [14]. Szintén a fúrás során történtek kútkitörések 1961-ben Battonyán, 1963-ban Üllésen (itt két kitörés is volt), 1965-ben Szánkon [12], és az l/a pontban már említett tápéi és algyői fúrásnál, amelyeknél olaj, illetve olajos gáz tört a felszínre. A szanki gázkitörés (7. ábra), a miocén mészkő megütésekor keletkezett, a gáz átfejtődött a pannon rétegekbe, amelyekből jelenleg is folyik a gázkitermelés. 1966-ban Pusztaföldváron az üzemszerű szénhidrogén-termelés során két kútnál is felszín alatti gázkitörés következett be [11]. A szénhidrogénmező ún. Békés-szintjének nagy széndioxid-tartalmú földgáza korrodálta a kutak béléscsövét, és a sérüléseken keresztül jelentős mennyiségű gáz távozott a laza, levantei korú víztároló homokrétegekbe. A levantei összletben felhalmozódott nagy mennyiségű gáz jelenlétét az 1967. évi két felszíni kútkitörés is bizonyította. A furatokban elvégzett geofizikai mérések —300 m és —540 m között 8 gáztároló, másodlagosan felhalmozódott telepet mutattak ki [11]. Az említett gázkitörések jelentős felszín alatti vízszennyezéseket is okoztak. A kráterképződéssel járó gázkitörések függőlegesen környezetük összes rétegvíztárolóját elszennyezték. Sajnos a kitörések megszűnése nem jelenti a gázátfejtődés folyamatának megszűnését, legfeljebb csak a folyamat intenzitásának csökkenését. A lassan áramló gáz mind nagyobb területen jelentkezhet. Miután a folyóvízi üledékösszlet rétegei kiékelődők, a kisebb-nagyobb távolságra eljutó gázok függőlegesen is vándorolhatnak. Jelenleg még nem eléggé tisztázott, hogy a szénhidrogénmezők nagyszámú fúrásai mennyiben gyorsítják meg a földgázok felszín felé irányuló lassú, természetes vibrációját, és mennyiben növelik meg a rétegvizek helyben képződött gáztartalmát [4]. Tény az, hogy a szénhidrogénmező körzetében a rétegvíz gáztartalma egyes kutaknál magas. Í 3éldául a tótkomlósi vízmű 325 m mélységű kútjában az összes metántartaloni — a Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium (OGIL) vizsgálata szerint — 628 Nl/m 3, az Orosházi Béke Tsz 54 m-es kútjába pedig 112 Nl/m 3 volt, tehát a megengedhető értéknél nagyságrendileg nagyobb. Érthető, hogy a gáztalanító berendezés nélkül készült tótkomlósi vízműnél 1971-ben gázrobbanás történt. A rétegvizek gáztartalmára és vizsgálatuk fontosságára éppen az utóbbi években több helyen is tapasztalt gázrobbanások hívták fel a figyelmet. A vizsgálatok eredményei alapján megkezdődött a gáztalanító berendezések kialakítása és beépítése. A kútkitörés megelőzése érdekében igen fontos, hogy a kutak műszakilag kifogástalanul legyenek megépítve. A kitörési veszély elhárítására állandó felügyelet alatt kell tartani a termelőkutakat, különösen azokat, amelyek jelentős mennyiségű széndioxidot is termelnek. Figyelemmel kell kísérni a béléscsőteret, nyomásváltozásait és rendellenesség esetén azonnal el kell végezni a szükséges ellenőrző méréseket.
