Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

122 Szigyártó Zoltán s az automatikus csőszerclvények helyére egyelőre tolózárak, s a hidránsokra nem az új, hanem egy régebbi, kevésbé bevált típusú tolózár került. Mindezeknek a provizóriumoknak az alkalmazása elkerülhetetlen volt annak érdekében, hogy a fürtökben az öntözést hamarabb meg lehessen kezdeni. A kifejlesztés alatt álló csőszerelvények azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy az üzem zökkenőmentes, automatizált legyen. Ezért az 1976. évi öntözési idényben feltétlenül kell majd számolni bizonyos nehézségekkel — amelyek áthidalására a kezelő, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, s az üzemben tartó Tiszamenti Regionális Vízmű és V ízgazdálkodási Vállalat fel is készült. Más oldalról annak biztosítása, hogy 1976-ban, az együttműködési terv szerint előirányzott első kísérleti évre az ideiglenes beépített szerelvényeket a megfelelő automatikus berendezésekre kicseréljék, kétségtelenül bizonyos szerelési nehézségekkel, többletmunkával és többletkiadással jár majd. A nyílt csatornás kísérleti telepekhez hasonlóan az együttműködés az itt említett kísérleti terület esetében is azt jelenti, hogy a terveket a kidolgozó Vízügyi Tervező Vállalat több lépcsőben készítette el; s minden munkafázist egy részletes konzultáció, majd a további tervezőmunka során követendő szempontok egyértelmű rögzítése követte. A kísérleti területeken elvégzendő vizsgálatok tervét ugyancsak közösen alakítják ki. Ezzel kapcsolatban a magyar Fél által összeállított javaslat 1974. év folyamán egyszer már megvitatásra került, s a Felek szakértői a vita eredményeit figyelembe vevő átdolgozott anyagot 1975. év folyamán jóvá is hagyták. A kísérleti területeken folyó munkák természetesen elképzelhetetlenek a területen működő mezőgazdasági üzem, illetve az állami öntözőművek kezelőjének, az illetékes vízügyi igazgatóságnak, s az üzemben tartó vállalatnak a legteljesebb egyetértése és segítése nélkül. Ezért a magyarországi „vezető intézmény"feladataival és jogkörével felruházott Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az illetékes Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatósággal ez ügyben szoros kapcsolatot tart fenn, s a területek mezőgazdasági üzemével, a Héki Állami Gazdasággal, a mezőhéki .fürtök üzemét vezető Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattal együttműködést épített ki. с) A növényzet rendelkezésére álló talajnedvesség-készlet meghatározására szolgáló berendezés kifejlesztése Ez a téma az ötéves munka kezdetén azzal a céllal indult, hogy egy olyan távjelző rendszert fejlesszenek majd ki, amely átfogó információt ad a növények öntözővíz szükségletéről. A munka előrehaladtával, a magyar és szovjet igények teljes összehangolásának eredményeként célszerűnek látszott azonban a feladatot leszűkíteni a legfontosabb adat megbízható beszerzésére, a növények rendelkezésére álló talajnedvesség-készlet meghatározására szolgáló berendezés kifejlesztésére; azzal a megkötéssel, hogy az új berendezés éppen úgy felhasználható legyen könnyű, hordozható, mint beépített távjelző műszerként. A téma kidolgozásául az ötéves terv a szovjet Felet jelölte ki, amelyik széles körű összehasonlító vizsgálatokat indított a Szovjetunióban alkalmazott, illetve ott az utóbbi időkben kifejlesztett, s a talaj nedvességtartalmának a meghatározására szolgáló műszerekkel. E vizsgálatok azzal az eredménnyel zárultak, hogy egyrészt a műszerek megbízhatósága rendkívül változó, másrészt a mezőgazdasági táblán (még homogénnek tűnő viszonyok között is) a nedvességtartalom oly mértékben ingadozik, ami már eleve megnehezíti annak a természetes igénynek a kielégítését, hogy gazdaságosan, azaz minél kevesebb mérési pont alapján lehessen megnyugtató pontosságú becslést kapni a táblák nedvességállapotára. Ehhez, a szovjet Fél által elvégzett munkához nagyon jól illeszkedett az a vizsgálatsorozat, amelyet a magyar Fél egy másik, a „Bolgár, magyar, német, szovjet négyoldalú meliorációs együttműködés" keretében, ugyanebben a témakörben végzett. A kétoldali vizsgálatok egybevetése, majd egy kiegészítő magyar vizsgálatsorozat eredményeinek a közös értékelése után, a magyar Fél javaslata alapján így végülis az a döntés született, hogy a munka céljául a növények rendelkezésére álló talajnedvesség-készlet becslésének nem a közvetett (a talaj teljes nedvességtartalmának