Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
1. füzet - Lorberer Árpád: Salgótarján vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai és vízkészlet-gazdálkodási vizsgálatok
106 L orberer Árpád, való felhasználását is figyelembeveszik, s emiatt jogosan remélhetjük, hogy a miocéneredetű bányavizek, sőt a kifejezetten öregségi vizek hasznosítása is előbb-utóbb napirendre kerül. A szilárd alapanyagú energiahordozók ismételt előtérbe kerülése nem okozhat lényeges változásokat Salgótarján közvetlen környékének vízgazdálkodásában, mert itt a szénkészlet már túlnyomórészt kimerült, s így nem lehet számolni a bányavízemelések felújításával és az oligocén összlet tehermentesítésével. Л medence D-i részén, Mátraverebéig—Nagybátony térségében pedig a bányák vízmentesítése csak károkat okoz a fosszilis eredetű sósvizeknek a felszíni vízfolyásokba való bevezetésével. A tanulmány összefoglaló helyszínrajza (11. ábra) a szennyeződésveszélyes területeken kívül feltünteti azokat a fedetlen területeket is, ahol a jelenlegi adottságok mellett is csak hozamcsökkenések várhatók, illetve, ahol a vízkivételeket a gazdaságos és a rétegösszlet jellemzőinek megfelelő üzem biztosítása céljából ritkítani kell. Ezen a Zagyva-völgyi területrészen a biztonságos kúttávolság kb. 1500 m. Az elvégzett vízföldtani—vízkészletgazdálkodási vizsgálatok a salgótarjáni koncentrált rétegvíztermelés jellemzőin kívül a peremi területekre vonatkozóan is értékes információkat szolgáltattak. A Kisterenye—Mátraszele vonaltól D-re eső területrészen és ÉNy-on, a Karancs környékén az oligocén összlet vízkészletét csak egyes kutak helyi depressziói terhelik, újabb mélyfúrású kutak létesítése viszont nem gazdaságos. Kevés ugyanis a jó vízvezető vető, a homokkő finom szemcsés, agyagos, ill. kovasavas kötőanyagú, a meglevő kutak fajlagos vízhozama igen alacsony, sok a meddőfúrás. Bárna, Cered, valamint Etes és Kishartyán térségében a vizsgálatok során határozott vízvezető vetőket lehetett kijelölni, amelyeket vízhasználatok még nem terhelnek, s az esetleges fúrás települések közvetlen közelében mind energiaellátási, mind pedig vezetéképítési szempontból kedvező helyen létesíthető. A részletes vizsgálatok ellenére is maradtak a területen olyan kisebb feltáratlan részek, amelyekre vonatkozóan egyelőre nem lehet semmiféle végleges véleményt alkotni, azonban ezeken a helyeken reálisan nagyobb vízigényekkel sem számolhatunk, tehát vízbeszerzési szempontból érdektelenek. Egyébként források ezeken a területeken is előfordulnak, amelyek kisebb helyi igényeket (turistaház, tanya) kielégíthetnek. Az ismertetett fejlesztési lehetőségek természetesen nem kiviteli terv szintű megoldások, az egyes fúrások telepítésénél, illetve a vízvezető vetők feltárásánál fokozott szerepet kell biztosítani a korszerű felszíni geofizikai módszerek alkalmazásának, amelyre a területen eddig csak elvétve került sor. Végül ismételten hangsúlyoznunk kell a terület felszín alatti vízbázisa, az oligocén homokkőösszlet jelentőségét, a javasolt intézkedések sürgősségét, mert a jelenlegi állapotok mellett további mennyiségi és minőségi károsodások következhetnek be, amelyeknek felszámolása az idő előrehaladásával egyre kétségesebb. IRODALOM 1. Balogh Kálmán és munkatársai (1965): Magyarázó Magyarország 1:200 000-es földtant térképsorozata M—34XXXII. Salgótarján megnevezésű lapjához. Magyar Állami Földtani Intézet kiadása, Budapest. 2. Bartkó Lajos (1958) : Salgótarján —Ózd vidéke vízföldtani viszonyai. MÁFI-adattár, Budapest (kézirat) 3. Bartkó Lajos (1961): A nógrádi barnakőszénterület földtani vizsgálata Kandidátusi értekezés (kézirat). 4. Bélteky Lajos (1963): Magyarország területének geotermikus viszonyai a legújabb vízfeltáró fúrások adatai alapján. Hidrológiai Közlöny, 43. évf. 15. sz. pp. 401—41 í.
