Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Lorberer Árpád: Salgótarján vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai és vízkészlet-gazdálkodási vizsgálatok

Salgótarján vízellátásával kapcsolatos vizsgálatai 101 agyagokban, illetve esetünkben a vető kitöltésében, a két összlet közötti határfelületen nem indul meg. A salgótarjáni területen végzett vizsgálatok szerint a küszöbgradiens értéke a Síküveggyár 3/3 — 5/5 jelű kútjainak elszennyeződésekor г

0= 15—20 körüli értékű volt, ami a kövér anyagokban mért értékekkel egyezik. Az ún. „vágóhídi" vízműkút (16. sz) szennyeződéséhez hozzájárult a kút csövezésének perforációja is a slírösszletet harántoló szakaszban, itt tehát г

0=1,5 körüli értékű lehetett, a finom iszapoknak kőzetliszteknek megfelelően. A szennyező beszivárgás akkor következik be, ha az öregségi vizet tartalmazó miocén rétegek h

M

i piezometrikus szintje és az oligocén homokkőösszletre telepített kút /íoia üzemi vízszintje között az i

0 szivárgási küszöbgradienshez tartozó h

i

a-nál nagyobb értékűvé válik a nyomáskülönbség. h

M

i-h

m,^h

i

o (3) (>. Üzemi javaslatok és kísérleti ellenőrzésük A területen fellépett nyomás- és hozamcsökkenések, valamint az elszennyeződések okainak ismeretében az oligocén homokkőösszlet rétegvízkészletének védelmére és optimális hasznosítására az alábbi intézkedéseket lehet, javasolni : 1. Salgótarján belterületén csökkenteni kell a miocén víztartók nyomásállapotát, ami legcélszerűbben a szennyezett miocénvizek ipari vízellátási célokra való felhasználásával lenne megoldható. 2. Mivel a miocén víztartók nyomása egy bizonyos határérték alá környezeti ártalmak, épületkárok nélkül nem csökkenthető, ezért a város belterületén az oligocén összletbőt való vízkivételt korlátozni szükséges. Újabb kutak fúrása nem engedhető meg, a régebbiek felújítása (megszüntetése és újrafúrása) sem célszerű. A kútfúrások során alkalmazott próbaszivattyúzások alkalmával ugyanis — különösen a vetők közelében — túlléphetik a küszöbgradiens helyi értékét és az új kút szennyezési gócként működne. 3. A hozamcsökkenések megelőzése kizárólag a gazdaságtalan üzemű és leromlott kutak megszüntetésével, a kúttávolságok növelésével lehetséges. Ezáltal nemcsak ez egy kútból kivehető vízmennyiség növekedik, de a fedett területeken tovább csökken az elszennyeződés veszedelme is. 4. A még feltáratlan területeken a jövőben törekedni kell a vízvezető töréses zónák kihasználására és a kúttávolságoknak a védőidom-elv szerinti biztosítására. Ellenkező esetben a kis fajlagos hozamok és az egymásrahatás miatta víztermelés gazdaságtalan és a hozamcsökkenések következtében nem biztonságos. 5. A jelenlegi adottságok mellett a további mennyiségi és minőségi romlások csak a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, illetve az egyéb üzemek (ipari üzemek, bánya, egyéb intézmények) kútjainak egységes üzemi rendjével előzhetők meg. Ennek szerves részét kell képezze az a követelmény, hogy minden egyes üzem rendszeresen nyilvántartsa a kitermelt vízmennyiségeket és legalább évente ellenőrző hozam- és depresszióméréseket is végezzen a vízminőségi vizsgálatok mellett. 6. A legideálisabb megoldás az lehetne, ha az értékes felszín alatti vizet adó mélyfúrású kutakat kizárólag a vízművállalat tartaná üzemben és a vízigényeknek, illetve a terület komplex vízkészlet-gazdálkodási követelményeinek megfelelően rendelkezhetne az oligocén összlet teljes vízmennyiségével.