Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Jolánkai Géza: A szennyvizek elkeveredésének számítása vízfolyásokban

A SZENNYVIZEK EL KEVEREDÉS ÉNE К S Z Л M ÍTÁ S A Y Í Z FO LYÁ SOKBAN JOLÁNKAI GÉZA

1 Napjaink egyre égetőbb környezetvédelmi problémái között elsődleges fontosságú természetes vízkészleteink elszennyeződés elleni védelme. Mivel hazánk felszíni vízkészletének jelentős hányadát vízfolyásaink képezik, így elsőként említhetjük vízfolyásaink védelmét. Annak érdekében, hogy egy vízfolyás szennyezése ellen, azaz a vízminőség megóvása érdekében hatékony intézkedéseket tehessünk szükségünk van a vízfolyásban lejátszódó folyamatok beható ismeretére és ezek mennyiségi (számszerű) jellemzésére. A vízfolyásba jutó szennyező anyag sorsát általános anyagátadási összefüggésekkel lehet jellemezni. Ezekben az összefüggésekben a fizikai, kémiai és biológiai paraméterek és folyamatok nagy sokasága játszik szerepet. A paraméterek és folyamatok mindegyikének figy elemi levételére — a számszerű jellemzés érdekében — megoldható matematikai modellben nincs lehetőség. Elhanyagolásokra és feltételezésekre van szükség. Az elhanyagolások és feltételezések alapján a folyóvízbe jutó szennyező anyag időbeli és térbeli változását leíró matematikai modellek 3 főbb csoportra oszthatók, éspedig azok, amelyek 1. a vízfolyás öntisztulását, azaz a vízminőségi paraméterek idő, illetve tér függvényében történő megváltozását (általában lebomlását), 2. a szennyező anyagok vízfolyásban történő elkeveredését (diszperzióját), és végül 3. az előző kettő együttes hatását veszik alapul. A fenti rendszerezés, mint minden ilyen törekvés, kissé önkényes, azonban jól tükrözi a tudományterület kialakulásának és mindmáig fennálló viszonylagos megosztottságának jellegét. Ez a jelleg a különböző tudományágak szakembereinek (vegyész, biológus, mérnök, matematikus, stb.) a problémakörbe történő különböző szempontok szerinti bekapcsolódása miatt alakult ki. A problémakört vízkémiai szempontok szerint vizsgáló kutatók eredményei [1, 2, 3, 4] főként az l-es pont alatt felsorolt modellek közé sorolhatók, míg a hidraulika és hidrológia szakterületéről származó kutatások eredményei [5, 6, 7, 8, 9,10] a 2. pont alá tartoznak. Л felsorolás 3. pontjában említet t matematikai modellek tekinthetők az igen öszszetett folyamatokat legjobban megközelítő elméleteknek, azonban az ilyen irányú kutatások egyrészt a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából vitathatók, illetve még nem léptek túl az elméleti felállítás határain [11,12,13,14,15]. Jelen tanulmányban a felsorolás 2. pontjában foglalt elkeveredés problémakörével foglalkozunk a gyakorlati feladatok megoldására történő számítógépes al1 Jolánkai Géza oki. mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa (Budapest) 5 vizügyi Közlemények