Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: A szolnoki hévíztároló rendszer fő jellemzői

56 Korim К. és Liebe P. Ugyancsak 1960-ban létesült a MÁV-sporttelep hévízkútja, melynek hozama és telepenergiája az utóbbi 2 évben annyira lecsökkent, hogy a kút felsőrész és a kapcsolt termelőberendezés jelentős átalakítására kellett sort keríteni. A 60-as évek második felében Szolnok város nagyarányú fejlődése újabb vízigényekkel járt együtt, és ennek kielégítésére újabb hévízkút telepítésére, ill. átalakítására került sor. így 1966-ban a Damjanich uszoda vízellátására telepítettek új hévízkutat, és ugyanebben az évben létesült a vegyimüvek hévízkútja is. Ez utóbbi termelésbe állítása számos műszaki nehézséggel járt. 1968-ban a tiszaligeti strandfürdő vízellátának biztosítása érdekében építették a Sza—13. jelű, míg 1969-ben a KISZ-tábor melletti hévízkutat. 1968-ban létesítettek а MÁV teherpályaudvaron kocsimosás céljából hévízkutat, melynek folyamatos termelését az intenzív vízkőlerakódás gátolja. A felsorolt hévízkutak mellett még további 3 hévízkutat tartunk nyílván, nevezetesen a Szo—8 (cukorgyár), a Sza—3 és a Szo—1 (AKÖV) jelű kutakat, melyek termeltetésére ezideig még nem került sor különböző nehézségek miatt. 2. A hévíztároló rendszer mélyföldtani ismérvei a) Rétegtani helyzet Szolnok város mélyföldtani felépítésének részletes megismerése az 1953-ban megindított szénhidrogén-kutatás révén vált lehetővé [1, 2]. A terület vázlatos földtani metszetét az 1. ábra típus fúrásszelvényei, míg a vázlatos földtani keresztszelvényt a 2. ábra jellemző karotázs-szelvényei mutatják a hévíztároló szintben. A hévízföldtani szempontból jelentős felsőpannon rétegsorozat 600—700 m vastagságú. Ez az agyagmárga és homok-homokkő rétegek változásából álló üledékösszlet itt is a magyar medence felsőpannon üledékeinek általános jellegeivel rendelkezik úgy a rétegek alakját, kifejlődését, mint kőzettani, kőzetfizikai tulajdoságait tekintve. Vagyis a felsőpannon alemelet felső szakaszai vékony, sűrűn váltakozó oldalirányban gyorsan kiékelődő, míg az alemelet alsó szakaszán már tagoltabb, vastagabb és szintállóbb megjelenésében és kifejlődésében vannak az egyedi homok-homokkő, valamint agyagmárga rétegek. Megjegyzendő azonban, hogy az egyedi rétegek azonosítása itt sem lehetséges. A fő hévízadó szint a felsőpannon sorozat eme első szakaszát foglalja magába. A hévíztároló szint teknőjében a két pannon határán kialakult erősen homokos, ún. átmeneti zóna alatt a jobbára agyagmárgás, vízzáró sajátságú alsópannon rétegsorozat következik, ahol a porózus rétegek homokkő alakjában fordulnak elő a felsőpannon homok-homokkő rétegekhez képest jóval kisebb porozitás és permeabilitás értékekkel. A felsőpannon hévíztároló sorozat fedő, ill. zárótagját a 300 m vastagságú és uralkodóan agyagos kiterjedésű levantei emelet képviseli. b) Szerkezeti és kőzetfizikai jellemzők A szolnoki hévíztároló rendszert a gyűrődéses és töréses szerkezeti elemek hiánya jellemzi. A lepelszerűen települő rétegek közel vízszintes helyzetűek, vagy csak enyhe dőlésben vannak. A kőolajipari kutatások során a nagyobb mélységekben kimutatott és az alaphegységhez idomuló „települt" szerkezeti formák a felső-