Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
3. füzet - Déri József: Talajvízdúsítás a vízimérnöki gyakorlatban
Talajvízdúsítás .'57 1 vízdúsítási rendszer tökéletesítése révén a vízmű napi termelése 70 ezer m : !-ra növekedett. A kútsort télen-nyáron egyaránt üzemben tartják. A Krefeld városban végzett kísérletek szerint a kutas talajvízdúsítás nem hajtható végre egyszerű eszközökkel. A nehézséget elsősorban a dúsító víz és az eredeti talajvíz közti eltérés okozta (Czerwenka, 1065.). Az eredeti talajvízben kevés az oxigén, keménysége 18—20 !, vastartalma 2,5—3,0 mg/l, a pH érték 6,9 a mangántartalom 0,5 mg/l, az agresszív szabad szénsav 12 mg/l. Ezzel szemben a kezelt dúsítóvíz keménysége 12—14°; szénsavtartalma 8 — 10 mg/1; vas- és mangántartalom 0,0, pH érték 7,8 — 8,0. A talajvíz hőmérséklete 10 — 13 °C, a dúsítóvízé 0—24 °C között változott. A mintegy 50 m'Vóra dúsító-teljesítmény biztosításához 12 m mély nyelőkutakat telepítettek. A kutaktól 100 méterre létesítették (a talaj vízáramlás alatt) a termelő kutakat. A mintegy 10 m vastag vízadó rétegbeli szivárgások ellenőrzésére 15 db csövet mélyítettek le. Az előkezeletlen dúsító nyersvíz a dúsítás után is megtartotta kellemetlen ízét és szagát. Később szénszűrő segítségével tisztították, majd klórozták a nyers vizet. A dúsítási eredmények fokozása érdekében az előkezelés során igyekeztek a dúsító- és az eredeti talajvíz minőségi jellemzői közti különbségeket minimalizálni. Még ez sem hozta meg a kívánt eredményt, ugyanis 100 m szivárgási úthossz (16 — 17 nap tartózkodási idő) nem bizonyult elegendőnek a dúsító— és a talajvíz megfelelő mértékű keveredéséhez. A szivárgási talajtérben a dúsítóvíz rétegesen áramlott. Megfelelő vízelkeveredés csupán a talajvíz és a dúsítóvíz érintkezési zónájában jött létre. Ebben a 0,5 m vastag keveredési zónában a vas kicsapódott a talajvízből és okkerosodás indult meg. A természetes talajvízszint ingadozása következtében az okkerosodó sáv térbeli kiterjedése évről évre változott és növekedett. A dúsítás komplex vizsgálatai alapján bebizonyosodott, hogy a Krefeld-i adottságok esetében a kutas talajvízdúsítás alkalmazása nem célszerű. Talajt1 izdús ító galér iák A talajvízdúsító galériát általában 0,5 — 1.0 m mélységben telepítik. Ezt a talajvízdúsító rendszert olyan területeken létesítik, ahol a medencék és árkok építése és üzeme már nein gazdaságos (0. ábra). A dúsító galériában a széleken vagy centrikusán elhelyezett kút segítségével vezetik a С Vízügyi Közlemények (4) 7ölti agyag 9. ábra. Talajvizdásító galéria keresztmetszete Fig. 0. Cross-section through inverted filter gaíery. 1 = lopsoil, 2 = yellow clay. 3 = waterbearing coarse gravel, 4 = green clay (Halak, Sommer) Bild 9. Querschnitt einer Anreicherungsgalerie. 1 = Mutterboden, 2 = gelber Ton, 3 = wesserfiihrcnder Grobkies, 4 = grüner Ton (Ilalak, Sommer)
