Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
3. füzet - Déri József: Talajvízdúsítás a vízimérnöki gyakorlatban
Talajvízdúsítás .'57 1 m vastag homokrétegbe telepítettek. Л kutak átmérője 110 mm, a perforált csőhossz 5 méter. Л szűrőfelületet kívülről kavicsréteggel vették körül. A kutak vízadóképessége 2,5 m 3/óra. A beszivárogtatás legkedvezőbb megoldásának kiválasztására modellkísérleteket végeztek. A kísérletek és az elméleti vizsgálatok alapján a kútsorok két oldalán 100—100 méterre dúsító árkokat telepítettek. A rendszer teljes évi víztermelő kapacitása 1,3 millió m : i (Páris, 1961.). A talajvízdúsító árok vázlatát és a körülötte kialakuló szivárgási áramképet az 5. ábra szemlélteti. A szivárogtató medencék és árkok esetén 2—4 órás előülepítés vagy homokszűrőn történő átbocsátás ajánlatos. E szűrők esetében 10 — 15 m/óra szűrési sebességet célszerű kialakítani. A szűréshez függőleges vagy vízszintes tengelyű zárt szűrőt alkalmazhatunk. Ha jelentős fenoltartalmú vizet kényszerülünk a dúsító rendszerbe bocsátani, akkor a nyersvizet klórozni kell és utána megfelelő időt kell biztosítani a klór teljes elbomlásához (azért, hogy a klór ne károsíthassa szivárgási talajtérben kialakuló kedvező biológiai folyamatokat). A medencékben és az árkokban levő szűrőhomokról rendszeresen és gyakran el kell távolítani az iszapréteget, és bizonyos időszakonként fel kell újítani a homokréteget. A homok mosásához megfelelő gépi berendezést célszerű kialakítani. Partiszürésü víz visszaduzzasztása A partiszűrésű víz visszaduzzasztása vagy a folyómederbe épült keresztgát, vagy a talajtérbe épített zárógát segítségével történik. Romániában az első jelentős talaj vízdúsítás a Sebes-Körös üledékes kőzetekből álló völgyében létesült Nagyvárad vízellátása érdekében. A város központi vízellátását két galéria biztosítja. Ezeket a folyó két kanyarulata közé telepítették a város felett mintegy 3 km-re. A 4—5 méter vastag vízadó rétegben (görgeteg, kavics homok) a vízréteg vastagsága 2,5 — 3,5 m. A felszín alatti vízáramlás iránya merőleges a folyókra, esése 1=0,004. A galériák eredeti vízhozama 120 l/s. A folyó eróziós munkájának hatására bekövetkező medermélyülés a kis vízszintek csökkenését eredményezte. Ennek következtében a folyó növekvő mértékben és tartósabban csapolta a partiszűrésű vízkészletet, illetve a talajvízkészletet, ami a galériák által szolgáltatható vízhozam jelentős csökkenésében is megmutatkozott. E természeti tényezők, valamint a helytelen üzem következtében a rendszer vízszolgáltató kapacitása felére csökkent. A helyzet javítása érdekében a folyómederbe keresztirányú fenékgátakat építettek, amelyek visszaduzzasztják a felszíni és a felszínalatti vizeket és növelik a vízkitermelési lehetőségeket. A talaj vízduzzasztás hatására a galériák kitermelhető vízhozama 50 1/s-rő'l 80—90 1/s-ra növekedett (Enea, 1964,). Az előbbi példához hasonló talajvíz-duzzasztást végeztek a Szamos folyó romániai szakaszán 4—6 m vastag vízadó réteg esetéhen. Az eredeti talajvízréteg vastagsága 1—2 m volt. A talajvízszint megemelése és a vízkitermelő rendszerben 57 db kút vízhozamának növelése érdekében a Szamos medrébe keresztirányú fenékgátakat építettek. A romániai Rotosani város vízellátását egy üledékes síkság határába telepített galéria biztosítja, amely az üledékes rétegből kiáramló talajvizet felfogja. A galéria kedvezőtlen esése miatt az aszályos időszakban a galéria csak félhosszúságban működött. A hasznosítható vízhozam növelése érdekében a felszín alatt agyaggátal. építettek, amely az eredeti talajvizet felduzzasztottá és az így kialakított talajvízdúsítás növelte a kutak vízhozamát (Enea, 1964.).
