Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
3. füzet - Déri József: Talajvízdúsítás a vízimérnöki gyakorlatban
Talajvízdúsítás .'57 1 Magyarországon az egyik legjelentősebb talajvízdúsítást a Fővárosi Vízművek végezte. A talaj vízdúsítás célja a vízkitermelési feltételek stabilizálása. A Duna partmenti sávjában telepített felszín alatti vízkitermelő létesítmények (kútsor és csápozott aknakutak) hidraulikai hatáskörzetébe tartozó talajtérben kezdetben árasztásos és medencés dúsítással növelték a partiszűrésű vízkészletet (Pusztai], 1968.). Az árasztásos talajvízdúsítás helyigénye 6,5 ha. A beszivárgás értéke viszonylag állandó: 12 cm/nap. Viszonylag kis fajlagos beruházási költséggel megvalósítható. A medencés talaj vízdúsítás költségesebb, bár hatásfoka kedvezőbb mint az árasztásos dúsításé. Naponta 1500—1900 mm víz szivárogtatható be. A három medencés talajvízdúsító berendezés napi 27 700 m 3 többletvízmennyiséget termel. A talajvízdúsító és a vízkitermelő létesítmények közötti vízszintes távolság (vízszintes szivárgási úthossz) 10—70 m. A medencés talajvízdúsító szerkezete és működése az alábbiakban foglalható össze (Pusztai] 1968.): A létesítmény fő része: nyersvízvezeték, ülepítő és beszivárogtató medencék. Egy medence alapterülete 3100 m 2. A rendszerhez 2 medence tartozik. A medencékben 1 m vízborítást biztosítanak. A medencében 7 m/óra az áramlási sebesség. Az algásodás és gázképződés következtében a vízben marad a lebegő-anyagtartalom 40%-a, melynek következtében a 0,006 mm-es finom szemcsefrakció a szikkasztómedencékben gyors eltömődést okozott, ezért a talajvízdúsítási folyamatot kiskapacitású szűrőberendezéssel kellett kiegészíteni. A medencék 3 m vastag fedőréteg megnyitásával készültek; rézsűjük betonnal burkolt. A medence alsó szivárogtató felületén 0,5 m vastag szűrőréteget alakítottak ki, melynek beszivárogtató kapacitása 2,5—3,0 m 3/nap. A szűrőhomok a biológiai szűrőhártya kialakítása miatt szükséges. A talaj vízdúsítás kezdetén a beszivárgási sebesség 1,9 m/nap volt. Az első kísérletnél az ülepített víz viszonylag még igen sok lebegő anyagot tartalmazott. Ennek következtében a beszivárgási sebesség 20 nap múlva felére csökkent. Az ülepítőből származó vízből 1—2 mm-es iszapréteg keletkezett. Ekkor szűrődött ki a zöld alga is, amely a szűrőágy felületébe 1—2 mm-re hatol be. A szűrőágy felületének megtisztítása után az 1,5 m/nap beszivárgási sebesség még 30 nap múlva is alig csökkent. A talajvízdúsítási folyamat ellenőrzésére a 23 figyelőkút szolgál. Ezek segítségével végzett megfigyelések szerint a beszivárogtatott víz az eredeti depresszós felületet 0,8—1,5 méterrel megemelte. A kutakból kitermelt víz minősége kifogástalan maradt a talajvízdúsítás folyamán. Л kutak vízadóképessége a dúsítást követő második és harmadik naptól kezdve számottevően növekedett. A talajvízdúsítás eredményességét igazolja az, hogy a vízkitermelő telep által kiemelt víz mennyisége számottevően növekedett. A néhány éves magyarországi tapasztalatok biztatók. A további fejlődéshez számos üzemi problémát kelleti megoldani. A talajvízdúsítási technika magyarországi alkalmazásának előkészítése és fejlesztése érdekében a VIZITERV 1964-ben tanulmánygyűjteményt, 1973-ban pedig Korszerű tervezés c. tanulmánykötetet állított össze (Páris E., 1975.). Csehszlovákiában kialakított medencés talajvízdúsító rendszert mutat ;be a 3. ábra, amely a sojovicei talajvízdúsító létesítmények vázlatát és a terület üledékes teraszának geológiai szelvényét (Zajicek és Krivanek) szemlélteti. A 3. ábra két részből áll:
