Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Déri József: Talajvízdúsítás a vízimérnöki gyakorlatban

358 Déri József menő változók szabályozásában szerepet játszó talajvízdúsító létesítményeket. Л talajvízdúsítás tehát a víztermelő rendszerben visszacsatolást jelent. E kibernetikai felismeréseknek a komplex víztermelő rendszerek teljes automatizálásában van, illetve lesz kiemelkedő jelentősége. A dúsított talajvíz kitermelésére általában a felszín alatti vizek kiemelésére alkalmas szokásos kúttípust használják. A talaj vízdúsítás hatékonysága jelentős mértékben függ a vízkitermelő és a talajvízdúsító létesítmények telepítésének módjától, vagyis a létesítmények egymástól és a vízfolyástól mért. távolságától, a hidrológiai és a hidrogeológiai adottságoktól, a felszíni és a felszín alatti vízszintek közötti különbségtől, a kitermelő kút mélységétől, a felszín alatti vízszint esésétől, a vízvezető rétegek tulajdonságaitól, a talajvízdúsító rendszer típusától, stb. — Gandenberger osztályozása szerint a legkedvezőbb hidrológiai helyzetet a 2/a. ábrán tanulmányozhatjuk. Ebben az esetben a vízfolyás nincs közvetlen kapcsolatban a dúsított talajvízzel, mert a talajvízdúsító rendszer és a vízfolyásmeder között vízzáró réteg húzódik. — Abban az esetben, amikor a talajvíz a vízfolyás jelé áramlik (2/b. ábra ) és a folyó vízszintje alacsonyabb, mint az áramló talajvízé, akkor kedvező körülmények között keveredik össze az eredeti és a dúsított talajvíz. - Ha el akarjuk kerülni az árvizek idején várható talajvízállás-emelkedés kedvezőtlen hatását, akkor a vizkítermelő kutat kél sor dúsílóberendezés közé célszerű telepíteni (2/c. ábra). — Abban az esetben, amikor a vízfolyás vízszintje és a talajvíz azonos tengerszint feletti magasságban van, akkor csaknem mindig számíthatunk arra, hogy a dúsított talajvízhez természetes felszíni víz keveredik (2/d. ábra). — Ha a talajvíz áramlási iránya a folyómedertől távolodik (2

je. ábra), akkor a talajvízdúsító berendezést a vízfolyásmeder és a vízkitermelő létesítmény közé kell telepileni. Az eredeti természetes talaj vízáramlás irányával megegyező dúsítóvízáramlás esetén a termelő kutaktól nagyobb távolságra célszerű helyezni a dúsító medencéket. mint a talaj vízáramlással szemben való szivárogtatáskor (Fázold, 1070.). A beszivárogtató és a kitermelő létesítmények közti távolságot előzetes helyszíni kísérletekkel célszerű megállapítani. .1 talajvizdúsítás komplex vizsgálati módszert igényel, mert a folyamatban bonyolult kölcsönhatásban levő tényezők játszanak jelentős szerepet. Hidrológiai, hidrogeológiai, hidrobiológiái, hidrokémiai, hidrodinamikai, hidroökonómiai, vízgépészeti, kút- és szivárgáshidraulikai, víztisztítás-technológiai, stb. vizsgálatokat, üzemi, félüzemi és laboratóriumi kísérleteket tesz szükségessé. Mindenekelőtt azonban alaposan meg kell vizsgálni: - a dúsításhoz felhasználandó vizek eredetét, mennyiségét, minőségét és azok időbeli alakulását; — a dúsításhoz felhasznált talajtér felszíni és mélyebb rétegeinek fizikai és hidrogeológiai jellemzőit és az utánpótlódási viszonyokat; — az éghajlati, domborzati és talajtani adottságokat; — a talajvízjárás- és áramlás, valamint a vízzáró rétegek jellemzőit, a rétegződést ; a talajtér hidrodinamikai tulajdonságait (a függőleges és vízszintes vízvezetőképességet, a porozítási viszonyokat, a szivárgási sebességet és úthosszakat) ;