Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
1. füzet - Wisnovszky Iván: A települések csapadékcsatornázásának hidrológiai vizsgálata
A települések csapadék-csatornázása 37 matot, a rendszer hatását az árhullámra azonban csak közelíti. Mielőtt a számítási eljárását ismertetjük, tekintsük át ezt a hatást, amelyet csak a rendszer egyedi vizsgálatával közelíthetünk meg viszonylag pontosan, amikor számítógépet is alkalmazunk. A csapadékcsatornázás kétségtelenül legnehezebb kérdése, hogy a mértékadónak elfogadott csapadék lefolyásra kerülő részéből mekkora árhullám fogja igénybevenni a hálózatot és műtárgyait'! A választ a vízgyűjtő terület sajátosságai és a csatornázási létesítmények jellemzői adják meg. A vizsgált hidrológiai rendszert lineárisnak tekintjük, tehát az igénybevétel elemzése során alkalmazzuk a szuperpozíció elvét. Figyelemmel a linearitás lehetőségére, 10 hektár mértékű területet választottunk területegységként, mert ez az egység legalkalmasabb a városi hidrológiai problémák tárgyalásához. A fajlagos árhullám számítási módszer elvi alapja, hogy az egyenletes intenzitású hatékony csapadékból olyan árhullám alakul ki átlagos műszaki paraméterekkel létesített városi csatornahálózatban, amelynek fő jellemzői meghatározhatók az alábbi kiinduló feltételek között: — A) A mértékadó árhullámot kiváltó csapadék egyenletes intenzitású és időtartama az összegyülekezési idő időtartamával (t c) megegyezik. — B) A lefolyó csapadékból keletkező árhullám csúcsa hozzávetőleg a csapadék időtartamának végén alakul ki. — C) A csúcsérték időpontjába a lefolyó csapadéknak egyharmada távozott el a vizsgált vízgyűjtőről. így az összegyülekezési idő közel azonos a csapadékidősor és árhullám súlypontjának időtengelyen mért távolságával, a késleltetési idővel. — D) A fajlagos árhullám csúcsértékének (q p) 0,5-szörös és 0,75-szörös ordinátáiban meghatározott, árhullámra jellemző időértékek aránya t.Jt 7 5 = 2,0 — 2,5 Seabrun vizsgálatai szerint. Fenti feltételeket olyan fajlagos árhullámkép teljesíti, amelynek összegző görbéje a (V eff, T 0) pontban végződik egy olyan koordináta-rendszerben, amelynek abszcisszáján időt, ordinátáján víztömeget mérünk fel. 7' u-lal jelöljük a fajlagos árhullám levonulási idejét. Az összegző görbe t = t c időbeli érintőjének két pontja meghatározható, ezek a {—V ejp t c) és a (0, tJ2) pontok. Ennek alapján a fajlagos árhullám víztömege t c időpontban (21) <=o A fajlagos árhullám csúcsértéke pedig а В feltételezés szerint (22) E képletbe t c perc dimenzióban helyettesítendő. A fajlagos árhullám elemzése során számításba vett paraméterek egy része egyezik a racionális számítás során alkalmazott paraméterekkel:
