Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Nagy György: A Körösök lefolyási viszonyainak alakulása

A Körösök lefolyási viszonyai 341 fi. ábra. liégi vízimalom a Fehér-Körösön Рис. fi. Старинная водяная мельница на р. Белый Кереш Figure fi. Moulin à eau ancien sur le Körös Blanc Fehér-Körösbe, s végül öntöző mii volt, meri módot adott a malomcsatorna és Fehér-Körös közti terület gravitációs öntözésére. Az 1843-ban üzembehelyezett malomcsatorna ma is működik, s nagy hasznára van környezetének. A szabályozások révén kialakult az árhullámok levonulásának olyan rendje. amely többé-kevésbé csaknem 100 éven ál azonos jellegű volt. Az árhullámok ugyanis kiérkezve a szűkebb völgyekből az Alföld peremére, ott rendeződtek. Л rendeződés abból állt. hogy a szabadon hagyott, nyílt ártereken és a mellékvölgyekben, mellékpatakok és fővízfolyás deltáiban átmenetileg tározódlak. s késleltetve, kissé elnyújtva, haladtak tovább az Alföldre. A tározódás mértéke sokszor odáig ment, hogy a víztömegek egy része a töltések mögött igyekezett lefolyni. A káros elöntések csökkentésére a völgyet keresztirányban átkötő lokalizáló töltések épültek (2). A Fehér-Köröstől délre a Csohos-töltés, és a Gyulavári-Elek közti töltés, majd a Fehér- és Fekete-Körös közti töltés, ill. a Sarkad és Кörösnagyharsány közti töltés képezik azt a második védelmi vonalat, mely a már mentett területen lezúduló árvizek ellen védi az Alföldet. Ez a töltésrendszer hosszú idő alatt, az évszázad elejétől egészen az elmúlt évekig épült. Mind a fővédvonalak, mind a lokalizáló töltés-rendszer többszöri átépítés, bővítés révén ugyan beváltották a hozzáfűzött reményeket, mégis az utóbbi évii-