Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Költség-haszon elemzés matematikai módszerei a vízgazdálkodásban

Költség-haszon elemzés 321 8. ábra. A műszaki helyettesítési határarány és az izokvant görbe kapcsolata Рис. 8. Связь между технически предельным соотношением подстановки и изоквант-кривой. 1 = предельное соотношение подстановки, 2

—уровень производства, 3 — изоквант Fig. 8. Marginal ratio of equivalence vs. the isoquant curve. 1 = marginal ratio of substitution, 2 = level of production, 3 = isoquant A — arányossági tényező, értéke I, L és Y nagyságától függ, a — a termelés munkaelaszticitása. Л két kitevő összege eggyel egyenlő, tehát ha mindkét ráfordítást egyidejűleg növeljük egy százalékkal, a termelés is egy százalékkal fog nőni. A szerzők a későbbi számításaikban feloldották azt a feltevést, hogy a kitevő összege egy legyen, vagyis megengedhetőnek tartották, hogy a termelés a ráfordítások változásával ne azonos ütemben növekedjék. A módosított függvény: Y=AL*-P, ahol a + /5§l. (25) A termelés és a ráfordítások üteme közötti viszonyt a közgazdasági irodalomban általában a) csökkenő, b) konstans és c) növekvő hozadék függvényeknek nevezzük. Ha a ráfordítások hozadéka növekvő, azaz a + /?>l, akkor a ráfordítások 1%-os növekedéséhez a termelésnek több, mint 1%-os növekedése tartozik, így tehát a termelés, ha egyéb változás nem következik be, a fajlagos ráfordítások csökkentése mellett terjeszthető ki. Ha viszont a volumen hozadéka csökken, azaz a + /9< 1, a ráfordítások gyorsabban nőnek mint a termelés. Ennek folytán ha egyéb változás nein következik be, a termelés csak a fajlagos ráfordítások növekedése mellett növelhető. Gyakran ez a helyzet a kedvező vízbeszerzési lehetőségek szűkülése folytán a vízgazdálkodásban is.