Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Költség-haszon elemzés matematikai módszerei a vízgazdálkodásban

304 Déaen Imre kai elérhető eredmények elemzése alapján, a — gazdasági rendszerelemzés körébe tartozó — költség-haszon elemzés matematikai módszereivel, hogyan határozható meg nemcsak műszakilag de gazdaságilag is elfogadható megoldás. I. A költség-haszon elemzés módszertana és matematikai módszerei a) A költség-haszon elemzés módszertana A költség-haszon elemzés elvi módszertana nem új keletű. Első megfogalmazását 1844-ben Dupuit a közmunkák hasznosságáról szóló, a közgazdaságtan történetében úttörő jelentőségű tanulmányában adta közre. Szélesebbkörűen az Amerikai Egyesült Államokban 1900-as évek elején terjedt el a projectek gazdasági indokoltságának bemutatására. A szocialista országokban mind a népgazdasági méretű, makroökonómiai elemzéseknél, mind a vállalati gazdálkodás megítélésénél széles körben alkalmazzák. Utalok elsősorban a szovjet Novozslov, Hacsaturov, Nyemcsinov, Kantorovics, a lengyel Lange, Koleckij munkásságára. A vízgazdálkodási létesítmények megvalósításával összefüggő költség-haszon elemzés problémái két fő csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok tartoznak, amelyeknél azonos eredményt adó változatok közül kell a leggazdaságosabb megoldást kiválasztani. A második csoportba az azonos költségű, de műszaki megoldásában eltérő változatok gazdasági elbírálása sorolható. Azonos eredményt adó változatok közül nyilván a költségek alapján, míg azonos költségű változatok közül az eredmény alapján választhatjuk ki a legmegfelelőbbet. Gyakoribb eset azonban az, hogy az alternatív változatok költségei és eredményei is különbözőek. Ilyen esetben a költségeket és az eredményeket együtt kell elemezni a gazdaságilag legmegfelelőbb változat kiválasztásához. Az költség-haszon elemzés gazdasági célja a következőképpen fogalmazható meg : maximálandó — bizonyos korlátok között — a gazdasági eredményességet az időtényező figyelembevételével kifejező mutató, vagy minimalizálandó az azonos eredményt adó változatok időtényező figyelembevételével kifejezett ráfordítása. E meghatározásból következően a vízgazdálkodási döntések szempontjából rendszerint a következő kérdések vetődnek fel: a) A döntést hozó szerv mit akar maximalizálni, vagy minimalizálni, ugyanis pl. a lakossági vízszolgáltatásnál a szükséglet kielégítés meghatározott szintjéhez tartozó költségek minimalizálására, míg a gazdasági eredményességet növelő tevékenységek (árvízvédelem, belvízvédelem, vízminőség-védelem stb.) esetén az eredményességet kifejező mutató maximalizálása a cél. b ) M ilyen a költségek és a hasznok köre, hogyan értékeljük azokat я módszer alkalmazása során. Ugyanis a határokat — a költségek és eredmények körében — aszerint célszerű csoportosítani, hogy gazdaságiak vagy nem gazdaságiak. Az ún. elsődleges, másodlagos és extern gazdasági hatások körében az értéktörvény és az árrendszer segítségével kifejezhető kategóriák figyelembe vétele indokolt. Emellett különösen a vízgazdálkodási beruházásoknál — amelyeknek igen széles körű gazdaságilag nem mindig közvetlenül mérhető társadalmi kihatásuk van — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a társadalmi hatékonyságra is. Ez magában foglalja ugyan a gazdasági hatékonyság elemeit is, de azt is, hogy a létrehozott mű, vagy termék, miként elégíti ki az általános szociális, kulturális szükségleteket, miként