Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Az N. H. D. eredményei 239 rész- és világméretekben egyaránt. A hordalékképződés és szállítás folyamatának megismerésében jelentős előrehaladás történt. A hó- és a jég hidrológiája területén a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség hathatós közreműködését több átfogó kiadvánnyal lehet jellemezni, mint „A sokéves hó- és jégtömegek", „Az évszakos hótakaró", „A tengeri, tavi és folyami jég". A glecseserek változását folyamatosan észlelték és az adatokat a Központi Glaciológiai Adatgyűjteményben helyezték el. Ezen a területen különösen eredményes volt a világméretű tudományos összefogás. A földközi-tengeri országokban kibontakozott regionális együttműködés eredményeként születtek meg a meszes közetek hidrológiájának irányelvei. Az 1972. évi afrikai aszály hatására indult meg a tropikus és szubtrópikus aszályok vizsgálatát célzó nemzetközi vizsgálat. A hidrológiai adatgyűjtés és mérés módszerei és eszközei sokat fejlődtek. A távjelzés és távészlelés (műbolygók), valamint az automatikus adatgyűjtés és feldolgozás olyan lehetőségei teremtődtek meg, amelyek eddig ismeretlenek voltak. A WMO különös gondot fordított erre a hidrometriai területre, amelyen több irányelvet adtak ki (pl. mérőbukók, mérőkészülékek, radar stb.). A hidrológiai előrejelzés fejlesztése terén sürgető igényként jelentkezik az árvizek mellett a kisvizek előrejelzésére vonatkozó kívánalom. A vízgazdálkodási rendszerek üzeme különösen pontos előrejelzéseket kíván. A hidrológiai előrejelzések időelőny-növelésének azonban határt szab a mennyiségi csapadék-előrejelzés megoldatlansága. Sikeres volt a WMO hidrológiai modell összehasonlító vizsgálata, amely során feltárták, hogy mely modellek alkalmasak nagyobb vízgyűjtőkön operatív előrejelzésre. A hidrológiai oktatást egyaránt fejlesztették a különböző országokban rendezett továbbképző tanfolyamok és az oktatók képzései. (Ennek keretében rendeztek hazánkban is öt ízben angol nyelvű hidrológiai továbbképző tanfolyamot. A hidrológiai oktatás fejlesztésére segédleteket adtak közre, amelyek főleg fejlődő országokban a hidrológiai oktatás bevezetéséhez adnak nagy segítséget. A középfokú oktatás továbbfejlesztése már több kívánnivalót hagy maga után. Az NHD alapvetően úgy értékelhető, mint a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés jó példája, amelyben mintegy 100 ország különböző végzettségű (meteorológus, hidrológus, vízépítő, hidrogeoíógus stb.) szakembere az interdiszciplináris szemlélet jegyében egyesítette erejét. Nemzeti szinten is gyümölcsöző együttműködések jöttek létre — Nemzetközi Bizottságok segítségével — a különböző vízzel foglalkozó intézmények között. Sajnálatos viszont, hogy az egész Földön nem alakult ki egy egységes fejlődési tendencia, egyes országokban továbbra is nagy az igény a képzett szakemberek és hidrológia alkotó művelése iránt, elsősorban anyagi eszközök hiányában. Másik jelentős hátráltató tényező az adathiány. Minden tudományos elméletnél többet ér a gyakorlatban a pontos észlelési adat, különösen a szélsőséges hidrológiai elemekre vonatkozóan. A nemzetközi tapasztalatcsere jelentősen megélénkült, akár szóbeli, akár írásbeli formájában és az — elsősorban — a fejlődő országok érdekeit szolgálja, amelyek saját erőből nem jutnának ilyenek birtokába. A különböző nemzetközi kiadványok, amelyeket neves szakértőkből álló munkacsoportok állítottak össze, a tudományos élet közkincsévé lettek, kár, hogy általában csak egy-két világnyelven. 3. A Deeeiinium munkájának folytatása Mivel a Nemzetközi Hidrológiai Decennium (NHD) célját csak részben érte el és számos új feladat merült fel, a bevezetőben említett párizsi konferencia elhatározta, hogy javasolja a nemzetközi szervezeteknek a továbbfolytatást, mégpedig Nemzetközi Hidrológiai Program (NHP) címen. Kbben a programban elsőbbséget kívánnak adni a képzésnek és az oktatásnak: az alapadatgyűjtésnek és az információcserének.