Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Bulkay Lajos-Valló Sándor: A víz- és szennyvíztisztítás technológiájának közös alapjai

Megemlékezés 235 1942-ben pedig a jégtörő hajókat és jégtörő szolgálatot tanulmányozta az Elbán és a Rajnán. 1943 júniusától ismét központi szolgálatra rendelték az FM-be és megbízták a folyammérnöki ügyosztály vezetésével. Ebben a beosztásban a főváros felszabadításáért folyó harcok kezdetéig alkalma voll alaposan megismerni hazánk folyóit és azok szabályozóit hasznos tanácsaival támogatni. A felszabadításért folyó harcok alatt öntevékenyen ismét kezébe vette a Vízrajzi Intézet vezetését és a főváros felszabadulását követően a szovjet illetékes szervekkel együttműködve újraszervezte a vízrajzi szolgálatot, majd 1945 májusában átvette az FM Vízügyi Műszaki Főosztályán a folyamszabályozási ügyosztály vezetését. 1945 őszén a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat Északi övcsatornájának építését vezette, majd 1946—1949 között részletesen felmérte a magyar Duna-szakaszt és elkészítette annak mélységvonalas medertérképét. 1949 novemberétől az Országos Vízgazdálkodási Hivatal folyamszabályozási osztályán, majd a KPM Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztályán mint szakértő, később az Országos Vízügyi Főigazgalóság megszervezése után a Vízrendezési Osztályon mint csoportvezető teljesített szolgálatot. Ebben az időszakban mint szakértő részt vett az 1954. és az 1956. évi dunai árvízvédekezési munkák központi irányításában. Eredményes munkájáért 1954-ben Árvízvédelmi Emlékéremmel, 1956-ban pedig az MNK Elnöki Tanácsa Szocialista Munkáért érdeméremmel tüntette ki. Elnyerte a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést is. A Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja volt. 1958. május 22-től az MNK Minisztertanácsának határozatával a Dunabizottság apparátusa műszaki osztályának főmérnökéül rendelték ki. Megbízásának lejárta után 1960. december végén 46 évi tényleges szolgálat után vonult nyugalomba. Nyugalomba vonulás után haláláig a VITUK1 megbízásából az országos és más levéltárakban, valamint könyvtárakban végzett kutatómunkát a magyarországi folyók szabályozása történetének összeállításához szükséges adatok összegyűjtése céljából. Tudományos munkáját számos cikk és szakelőadás jellemzi. Legkimagaslóbb munkája az Akadémiai Kiadó kiadásában 1952-ben megjelent mintegy 45(1 oldal terjedelmű „A Duna és szabályozása" című — az ország határain túlmenően a dunai államok szakértői által is magasra értékelt — mű jelzi. A könvv egyes fejezeteit szerb és román nyelvre is lefordították. Mivel ez a mű a könyvárusi forgalomban teljesen elfogyott, az OVH rendelkezésére a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda (VIZDOK) megbízta Tőry Kálmánt a második — bővített — kiadásának szerkesztésével, illetve a folyamszabályozási fejezet megírásával. Ezzel kapcsolatban 1974-ben Tőry Kálmán adatgyűjtés, illetve kiegészítés céljából a Dunát a forrásvidéktől a torkolatig beutazta és részletesen tájékozódott az illetékes szakértőktől a folyamszabályozás és a folyam tervezett kihasználásról. Sajnos a mű befejezésében halála megakadályozta. Utolsó napvilágot látott munkája a VIZDOK kiadásában 1972-ben az „Al-Duna szabályozása" voll. Nagyon szűkre szorítanám tanítói, ifjúságnevelői és alkotó munkásságát, ha általánosságban csak a folyószabályozásról beszélnék. Kétségtelen, hogy ő az indító, a kezdeményező, a fáradhatatlan munkás és a motor a folvószabályo-