Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
1. füzet - Wisnovszky Iván: A települések csapadékcsatornázásának hidrológiai vizsgálata
14 Wisnovszky Iván és 1962 között egy USA-beli városi kísérlet paraméterei a következők szerint változtak : Riley [13] ugyancsak megkísérelte a városiasodás mértékét összefüggésbe hozni a városi hidrológia paramétereivel. Regresszió analízise Seaburn értékeihez hasonló de nem általánosítható összefüggéseket tár fel. Vizsgálataink lezárása előtt még egy megjegyzést kell fűzni a városiasodás problémáihoz. Mint említettük, a városiasodás hidrológiai hatása legcélszerűbben a vízzáró felületi tényezővel jellemezhető. A településfejlődést azonban nem jellemzi egyértelműen a vízzáró felületi tényező növekedése. A hagyományosnak nevezett, teljesen burkolt „belváros" kialakítása amelynek vízzárófelületi tényezője 0,85 — 1,00, már nem célja a várostervezőnek, sőt károsnak tartja azt. Ilyen városban egészséges környezetről szó sem lehet. A korszerű belváros, kereskedelmi, közlekedési, vagy hivatali központ egészséges vízzáró fedettsége nem haladja meg a 0,60—0,75 értéket. A korszerű számítástechnikai eszközök terjesztették el a csapadékcsatornázás legfejlettebb hidraulikai vizsgálatát, az árhullámszimulációt. A szimuláció lényege, hogy a természetben észlelt csapadék-lefolyás folyamatot utánozza, különféle matematikai, vagy fizikai modellek feltételezésével. A számítógépek és a folyamatosan növekvő tapasztalatok a szimulációs kísérletek pontosságát egyre növelik. Végső soron feltételezzük, hogy a csapadékcsatornázás szimulációja olyan tökéletessé válik, hogy még a műszaki tervező is használhatja majd. Csatornázási szimulációs programokat dolgoztak ki az ötvenes évektől Tholin [10], a Brit Útügyi Kutatási Laboratórium, Chen és Skubinski [5]. A városi vízgyűjtők modellezési kritériumát Dawdy foglalta össze [6]. Riley [13] vezette be a feltételezett egyenlő mezőgazdasági vízgyűjtő fogalmát, amelynek ugyanakkora az egységnyi árhullámképe, mint a vizsgált városi vízgyűjtő területé. Kinosita és Sonda [11] a felszíni és felszín alatti városi lefolyást egyaránt vizsgálták. Mindezek a kutatási eredmények arra mutatnak, hogy a városi lefolyási jelenségek közelítése a racionális módszerrel már nem nevezhető korszerűnek. Ismereteink olyan módon növekedtek, hogy valamely vizsgált városi vízgyűjtő jellemzőiből közelíthető a vizsgált vízgyűjtő terület egységnyi árhullámképe, azaz hidraulikai hatásábrája és az elegendő a műszaki tervező számára a jelenleginél hidrológiai szempontból korszerűbb tervező munkához. A csapadékcsatorna-hálózat korszerű méretezéséhez [valamilyen számítási modellt használnak, amelybe vagy a tervezett hálózat paramétereit helyettesítik (tervezés), vagy egy meglevő hálózat paramétereit táplálják be. Ekkor mód nyílik észlelt csapadék-lefolyásadatok összehasonlítására a számított értékekkel (szimuláció). Ezt a módszert árhullámszintézisnek nevezzük. Évszám Vízzáró felületi tényező (R) Egységnyi árhullám csúcshozamának növekedési szorzószáma 50%-át meghaladó időtartamának (/ 5 0) szorzószáma 1939 1947 1954 1962 0,060 0,078 0,122 0,76 1,0 1,4 1,6 2,5 1,00 0,76 0,50 0,38
