Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
2. füzet - Benedek Pál-Bulkay Lajos-Valló Sándor: A víz- és szennyvíztisztítás technológiájának közös alapjai
A víz- és szennyvíztisztítás 213 szűrőméret szerepel. A táblázat jobb megértéséhez példaként említjük meg a víz és szennyvíztisztításban oly gyakori finom részecskék tartományát (10—100 mikron), ahol a „sűrűségkülönbség" függvényében gravitációs ülepítést, hidrociklont vagy centrifugálást, a „felületaktivitás" függvényében flotálást és a „méret" függvényében különféle szűrőket alkalmazhatunk. Megemlíthető, hogy amennyiben a megfelelő sűrűségkülönbség fennáll, és az eljárás hatásfokával kapcsolatban magas igény nem merül fel, az említettek közül a legegyszerűbb és a legáltalánosabban használt eljárás (egyúttal művelet) a gravitációs iilepítés (a II. táblázat alsó sora). A víz- és szennyvíztisztítás technológiái között természetesen jelentős eltérést okozhat a kiinduló nyersvízben jelenlevő szennyező anyag összetétele és koncentrációja. A szennyvízben általában a szervesanyag-tartalom dominál, amelynek gyors és hatásos kivonására olyan, a biológiai iparok területére tartozó eljárásokat alkalmazunk, amelyek a víztisztításnál, vagy más néven a vízelőkészítésnél soha nem fordulnak elő. Végül is a víz- és szennyvíztisztítás eljárásait, azon belül az alapműveleteket a tisztítótelepeken különböző kombinációkban (technológia) állítják elő a megkívánt cél, tehát a tisztított víz előírt minősége érdekében. Mint a vegyészmérnöki eljárások általában, a víztisztítási eljárások szakaszos módon is elvégezhetők, de a korszerű technológia majdnem minden esetben folyamatos műveleteket alkalmaz (1. előbbi hivatkozást a reakciókinetikai összefüggésekre!). Sőt a biológiai szennyvíztisztítást, a folyamatos fermentációnak (erjesztésnek) legrégebben megvalósított példájaként említik. A folyamatos üzemre való viszonylag korai rátérést a szennyvíz folyamatos érkezése, illetve a tisztított ivóvíz folyamatosan jelentkező igénye okozta. A folyamatosan üzemelő berendezés termelékenysége nagyobb és teljesítménye a rendszer egy adott pontjára vonatkoztatva viszonylag állandó. A III. táblázatban foglaltuk össze a szennyvíztisztítási technológiát. Az elválasztani kívánt anyagok alapján tagoltuk a technológiai folyamatot elsődleges vagy mechanikai, másodlagos vagy biológiai, illetve harmadlagos (sokszor fizikai-kémiainak nevezett) tisztító lépcsőre. Az egyes lépcsőkön belül a technológiai cél alapján csoportosítjuk az alkalmazott eljárásokat. Az eljárásokban szereplő alapműveleteket is feltüntettük, de ezek közül általában csak a legjellemzőbbekre szorítkoztunk. Végül megtaláljuk a táblázatban azokat a gyakorlatban kialakult, úgynevezett „tisztítóberendezéseket", amelyek egy vagy több célúak lehetnek. Tehát, hogy egy-két példát említsünk: előfordulhat, hogy csak a durva ásványi szennyeződést akarjuk a szennyvíztől elválasztani, akkor homokfogót alkalmazunk, ami semmi más célt nem szolgál. Amennyiben ezen kívül még a finom lebegő anyag és oldott szerves anyag elválasztása is szükséges, alkalmazhatunk egy olyan egyszerűsített technológiai berendezést, mint a szennyvíz-stabilizációs tó rendszere, ami egymagában több technológiai célra alkalmazott eljárások kombinációját öleli fel. A különböző eljárásokkal a különböző szennyező komponensekre gyakorolt eltávolító koncentrációcsökkentő hatást, röviden az eljárások specifikus hatásfokát а /V. táblázatban kíséreltük meg vázlatosan összefoglalni. Megjegyezzük, hogy az itt közölt adatokat nagyon óvatosan szabad csak kezelni, azok sok egyedi körülménytől, a szennyezők egymásrahatásától függenek. Például adott szennyvíznél a biológiai eljárás BOI 5-eltávolító hatásfoka függ a N- és P-tápanyagtól, a víz hőmérsékletétől, mérgező anyagok jelenlététől, pH-tól stb.
