Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Böcker Tivadar-Csoma Jánosné-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Major Pál-Müller Pál: A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében

A felszín alatti vízforgalom 195 3. A terület dinamikus vízkészlete és az egyes vízfajták kapcsolata A tanulmányban kísérletet tettünk — a beszivárgás, — a horizontális vízforgalom, valamint — az egyes vízfajták kapcsolatának meghatározására oly módon, hogy ezeket az elemzéseket a meglevő adatokra, valamint más helyeken szerzett tapasztalatok és kutatási eredmények felhasználására alapítva végeztük el. a) Beszivárgási vizsgálatok A beszivárgás folyamata során — az eddigi általános megállapítások szerint — a talaj először a vízkapacitásig telítődik, és ezután indul meg a gravitációs erő hatására a víz lefelé szivárgása. Ez a folyamat az újabb vizsgálataink alapján csak addig tart, amíg a beszivárgó víz el nem éri a talajvíz által létrehozott tényleges kapilláris zónát. Ezt követően a kapilláris zónán keresztül, a nyomáshullám terjedéséhez hasonló jelenséggel is növekedhetik a talaj vízkészlet. A beszivárgás folyamata ezek után a következőképpen írható le: Növényzettel fedett területen a tényleges és a talajvízzel összefüggő kapilláris zóna felső része — azokon a helyeken, ahol a talajvíz mélységét nem a domborzat, vagy esetleg a szűkebb környezet hatása szabja meg — a növényzet gyökérzónájáig ér fel. A gyökérzónán keresztül a beszivárgás gravitációs úton lehetséges, vízkapacitásig feltöltve ezt a gyökérzónát, majd utána a kapilláris zónán keresztül a fentiekben vázolt folyamat útján. A beszivárgó víz mélység szerinti csökkenése annak a következménye, hogy a felszínen beszivárgott csapadékvíznek először a talajt vízkapacitásig telítenie kell, és csak az ezek után fennmaradó víz szivároghat lejjebb. A legnagyobb kapilláris emelőmagasságnál mélyebben tartott talajvízszintek esetében a kapilláris zóna felett a talajrétegeknek vízkapacitásáig telítődöttnek kell lennie, mert a párolgás csupasz talajok esetében csak a felső 5 — 10 crn-en eredményezhet a vízkapacitásoknál kisebb nedvességtartalmat. Ezen a legfelső talajrétegen beszivárgott víz már mindenütt vízkapacitásig telített rétegeket talál, és a többlet-nedvességtartalom-növekedést a gravitáció ellenében a talaj már nem tudja fenntartani, így a beszivárgott víz a mélység függvényében, rövidebb vagy hosszabb idő alatt eljut a talajvíz szintjéig. A mérési eredmények mutatják, hogy a beszivárgás folyamata a nagyobb mélységek függvényében időben elhúzódik, azaz csökken a beszivárgás intenzitása, de hosszabb időszakot tekintve a különböző mélységben elhelyezkedő talajvízszintekhez közel azonos mennyiségű beszivárgás jut. Hasonló következtetéseket vonhatunk le növényzet esetében a talajvizet ténylegesen elérő beszivárgásra is. Tényleges beszivárgás ugyanis, hazai körülmények között általában csak a párologtatási, transzspirációs időszakon kívül jelentkezik. A transzspiráció megszűnte után, homoktalajok esetében az első beszivárgások viszonylag rövid idő alatt vízkapacitásig feltölthetik a gyökérzóna rétegeit és a transzspiráció nélkül nincs mód arra, hogy ezeknek a rétegeknek a víztartalma a vízkapacitás értéke alá csökkenjen. így a transzspirációs időszakon kívül bekövetkező tényleges beszivárgás mennyisége egy hosszabb időszak (pl. a téli félév) 4

;