Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
1. füzet - Wisnovszky Iván: A települések csapadékcsatornázásának hidrológiai vizsgálata
A települések csapadék-csatornázása 17 а а Icfolyási tényező dim. nélkül, i m valamilyen előfordulási valószínűségű t, összegyiilekezési időhöz tartozó átlagos csapadékintenzitás, másként a mértékadó csapadékigénybevétel (1/s-ha), F a vizsgált vízgyűjtő terület kiterjedése (ha). A számítási módszer „racionális" jelzője a nemzetközi irodalomból átvett kifejezés. A település csatornázási szakemberek között elterjedt hazánkban is. A síkvidéki vízrendezési gyakorlat ehelyett a „tetőző vízhozam számítása az összegyiilekezési idő alapján" kifejezést használja, ami a lényegre jobban rámutat, de valószínűleg nem fogja kiszorítani a „racionális módszer" kifejezést a gyakorlatból. A racionális méretezési módszer alkalmazását hazánkban szabvány írja elő, ezért természetesen ismert a műszakiak széles körében. A tervezők szívesen alkalmazzák, mert a csapadékcsatornázás valamennyi kényes hidrológiai problémáját a lefolyási tényező felvételre vezeti vissza, így egyszerű eszközt ad a mérnök kezébe a tervezéshez. Kérdés, hogy az alkalmazó mérnök feltárja-e a vízgyűjtő terület jellemzőit és helyes következtetéseket von-e le a jellemzőkből, a hidrológiai problémák jó megoldására? A racionális módszer alakalmazásának ennél sokkal nagyobb gondja, hogy a tervező egy részekre bontható jelenséget, amelyet részeiben célszerű megoldani, részekre bontás nélkül vizsgálja, így halmozva az eljárás hibalehetőségeit és megnyitva az utat a szubjektív megítélés érvényesülésének. Ezt a megállapítást közelebbről vizsgáljuk meg. A csapadékcsatornázás hidraulikai méretezésének első részletkérdése, hogy a lehullott csapadékból — mértékadó esetben — mennyi szivárog a talajba, mennyi párolog el és mennyi tározódik a felszínen, valamint a vízvezető rendszerben? Vagyis mennyi lesz a lefolyó csapadék mennyisége? A másik részletkérdés pedig, hogy mi lesz a vízvezető rendszer válasza a víz levezetése során. Л rendszer válaszán azt értjük, hogy a lefolyó csapadékból mekkora a tetőző vízhozam, azaz mekkora hidraulikai igénybevétel keletkezik a rendszer vizsgált keresztszelvényében. Ezt a kérdést fogalmazta Kovács eloszlás előrebecslésnek, hiszen a rendszer válasza az inputra — vagyis a csapadék igénybevételre — a lefolyó csapadék valamilyen sajátos időbeli eloszlása, amit közismerten árhullámnak nevezünk. Az utóbbi évek külföldi és hazai kutatásai sok részletproblémát tártak fel a a csapadékcsatornázás hidraulikai igénybevételének korszerű meghatározásához, ezeket tekintjük át a következőkben. 1. A külföldi kutatások eredményeinek áttekintése Számos kutató közül főként az Egyesült Államok kutatói széles körű adatfeltárást kezdeményeztek a csapadékcsatornázás területén. Az évek során összegyűjtött adathalmaz lehetővé tette részletkérdések és az egész probléma hidrológiai vizsgálatát. Talán a legfontosabbnak tekinthető Kiefernek [10] az a megállapítása, hogy a városiasodás hidrológiai szempontból igen fontos jellemzője a vízzáró felületi tényező(R),ami a vizsgált vízgyűjtő terület vízzáró felületének és teljes területének hányadosa. Ennek ismeretében vázoltuk a hazai településtípusok jellemző keljeit az 1. ábrán. Kiegészítésül az alábbiakban közöljük a vízzáró felületi tényező(R) számértékeit a különböző településformák esetén:
