Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A magyar Duna-szakasz vízlépcsőzése 99 víz összegyűjtésére, továbbá a belvizek és a külvíz felfogására csatornarendszereket és szivattyútelepeket terveznek. A Nagymaros és Budapest közötti Duna-szakaszt, a Szentendrei-szigetet közrefogó mindkét ágban, a hasznosítható esés és a hajóút mélységének növelése céljából kotrással bővítik. A Budapest alatti Duna-szakasz folyócsatornázására az Adomji és a Fajszi Vízlépcső szolgál. A Duna 1601,4 fkm szelvényében, Adony község környezetében tervezett folyami vízlépcső éppúgy mint a nagymarosi: duzzasztóműből, vízerőtelephői és hajózsilipekből áll. Az 1960-ban készült vázlatterv, mely 17 nyílású duzzasztóművet, 10 db függőleges tengelyű Kaplan turbinát tartalmaz, ma már felülvizsgálatra szorul. A tervezett 2 hajózsilip hasznos méretei megfelelnek a Dunabizottság ajánlásának, azaz 34 m szélesek és 310 m hosszúak. A küszöbmélység a hajózási kisvízszint alatt 4,50 m. Az Adonyi Vízlépcső duzzasztási szintje 99,83 mB, amely megegyezik az eddig észlelt jégmentes árvízszinttel, de közel egy méterrel alatta marad az eddig előtordult jeges árvízszintnek. A duzzasztás hatása elleni intézkedések a töltések tartósabb áztatása és a szivárgások elleni védelem célját szolgáló létesítmények építéséből állnak. A hasznosítható esés növelése és az alatta tervezett Fajszi Vízlépcső duzzasztási szintjéhez való jobb csatlakozás érdekében a vízlépcső alatti mederszakaszt kotrással mélyítik. A Fajszi Vízlépcsőt az 1961-ben készített vázlatterv a Duna 1510,5 fkm szelvényébe helyezte. Elrendezése és méretei, melyek hasonlóak az Adonyi Vízlépcsőjéhez, ugyancsak felülvizsgálatra szorulnak. A vízlépcső duzzasztási szintje 91,83 mB, közel 1,3 m-rel alacsonyabb a jégmentes árvíz szintjénél. így a duzzasztott szakaszon főleg a tartós vízszintemelkedés elleni védekező munkálatokra van szükség. A vízlépcső építéséhez tartozó kiegészítő feladat az alvízi meder mélyítése kotrással. ï. A Duna vizlcpcsőzésénck jelentőséjje A vízlépcsők népgazdasági jelentőségének megítélése igen bonyolult feladat. Bonyolult részben azért, mert hatása a népgazdaság majd minden ágazatára kisebbnagyobb mértékben kiterjed, de azért is, mert a hatások egy részét pénzben kifejezni, értékelni alig lehet. Maguk a vizsgálatok is igen bonyolultak, ezen ismertetés keretében terjedelmük miatt részletesen nem is tárgyalhatók. Ezért itt csupán a fontosabb kérdések következnek, a teljességre való törekvés nélkül. A vízlépcsőzés egyik fő célja a villamosenergia-termelés. A főbb energetikai mutatók a következők: Gabcsikovo Nagymaros Adony Fájsz (Mohács) (Bős) Hasznosított vízhozam (m

3/s) 3500-4000 2780 3000 3000 2500 Beépített teljesítmény (MW) 700 146 150 100 55 Átlagos évi energiatermelés (GWh) 2630 978 775 650 393 A gabcsikovói vízerőtelep csúcsüzemben dolgozik és résztvesz a frekvenciaszabályozásban, a nagymarosi és az adonyi vízerőtelep részleges csucsiizemet tarthat, a fajszi alaperőmüként üzemelhet. A táblázatban közölt teljesítményből és termelt energiából a magyar részesedés a Gabcsikovói és Nagymarosi Vízlépcsőnél 50%, a többi vízlépcsőnél 100%. A vízlépcsőzés megvalósítása nagy előnyt jelent a nemzetközi hajózás számára. A dunai nemzetközi vízi út nyolc állam területét érinti és kereken 2400 km hosszban hajózható. A vízi út fontosságát növeli, hogy a mellékfolyók egy része ugyancsak hajózható és az épülő, illetőleg tervezett hajócsatornák révén összeköttetésbe 7'