Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész

A felszíni lefolyás vizsgálata 239 Éppen az n kitevő területtel változó volta vetette fel azt a gondolatot, hogy az egyes összefüggések csupán egy általánosabban jellemző kapcsolati görbét közelítő egyenesek (a semilogaritmikus koordináta-rendszerben). Ennek alapján született javaslat a terület kiterjedésétől függetlenül alkalmazható egyenletre (Kovács, Mörlfi, 1970) (30. ábra): ahol </

0 az a területtől már nem függő fajlagos vízhozam, ami az A

0 kiterjedésnél kisebb vízgyűjtők jellemzője (a q

n és az Л

0 érték értelmezését a 30. ábra mutatja). Л 43. egyenletet kelet-afrikai folyók adatai alapján határoztuk meg (37. ábra). Azóta azonban igazolni lehetett, hogy a magyarországi vízgyűjtőkre is alkalmazható (Kovács, 1971), (38. ábra). A 43. egyenlettel kapcsolatosan még egy gondolat felvetése indokolt. Bár az összefüggés szerkezete az ellenőrző vizsgálatok szerint minden típusú fajlagos árvízi hozam jellemzésére elfogadható, a legkisebb szórás az évi maximumok középértékeit használva mutatkozik. Másrészt megállapítható, hogy a statisztikai elemzések végeredményét szemléltető eloszlási görbék egyik paramétere — lia a halmazt évente kiválasztott egyetlen mintából alakítjuk ki — mindig a közepes árvízi hozam, míg a többi paraméter a görbe alaki jellemzője. A közepes árvízi hozam viszonylag rövid adatsorból vagy a bemutatott kapcsolatokat használva a terület nagyságának függvényeként is megbízhatóan számítható. Ha az árvizek és a nagycsapadékok valószínűségét jellemző eloszlási görbék alakilag hasonlók (a szórás, az aszimmetria hasonló), a rendszerint hosszabb csapadéksorokból meghatározhatjuk az egy-egy területre jellemző mutatókat (pl. a C

v és C

s tényezőt a Pearson III görbe alkalmazása esetén). A közepes árvízi hozamot viszont hidrológiai kapcsolatokból számítva, szükségtelenné válhat a sok bizonytalanságot rejtő lefolyási vizsgálatok bekapcsolása azokba az elemzésekbe, amikor csapadékadatok felhasználásával kívánunk következtetni a különböző valószínűségű vízhozamokra. A lefolyási vizsgálatoknak és az árvízi kutatásoknak eredményeiről beszámoló tanulmánynak ebben az utolsó pontjában nem térünk ki minden olyan kutatási részletre, amely a jobb műszerpark kialakítására, továbbá a korszerűbb mérési eszközök és módszerek bevezetésére irányult. Nem tárgyaljuk a kis vízfolyásokon levonuló hirtelen árvizek észlelésére és mérésére vonatkozó kutatásokat sem. Az utóbbi törekvést ugyanis egyrészt a rádiólokátoros riasztószolgálat bevezetése szolgálja (Lászlóffy, 1971). amelyről már korábban szólottunk, másrészt az észlelőrendszer automatizációja segíti, amely Magyarországon is megkezdődött, elveiben azonban nem tér el a világszerte alkalmazott módszerektől. Csupán említjük azokat a vizsgálatokat, amelyek igazolták, hogy a kis vízfolyásokon olyan mérőműtárgyak kialakítása szükséges, amelyek egyenlő érzékenységgel jelzik a vízhozam változását a száraz és az árvizes periódusokban egyaránt (Thomson-bukók, összetett mérőszelvények alkalmazása) (Kovács, 1963). Ez az utóbbi probléma egyébként is inkább a kisvízi időszakok hidrológiai vizsgálatában lényeges mint az árvízi о (43) <!. Az árvízi adatgyűjtés korszerűsítésére vonatkozó kutatások