Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Bélteky Lajos-Korim Kálmán: A magyarországi artézi kutak gáztartalmú vizének felhasználásával kapcsolatos problémák

A HAZAI ARTÉZI KUTAK GÁZTARTALMŰ VIZÉNEK FELHASZNÁLÁSÁVAL К VI» С S OL ATO S P II О В LÉ AI Л К BÉLTEKY LAJOS és DR. KORIM KÁLMÁN

1 Az ország több részében a már üzemben levő kutak vize olyan nagy mennyiségű éghető gázt, metánt tartalmaz, hogy kedvezőtlen körülmények összejátszása esetén, elsősorban a vízmű üzemi létesítményeinél és a nagy fogyasztóknál, tűz- és robbanásveszély állhat elő. De bekövetkezhetik ez a magán fogyasztói berendezéseknél, sőt a kútfejként szolgáló kútaknákban is, mivel azok légtere általában csekély és szellőzetlen. A közelmúltban történt több robbanás hívta fel a figyelmet a védekezési probléma megoldásának halaszthatatlanságára. I. A rétegvizek gázossága és hatása a víztermelésre Az alföldi rétegvizek gázosságára az artézi kútfúrások hívták fel a figyelmet. 1879-ben készítette el Zsigmondi] Vilmos a püspökladányi MÁV-állomáson az első jelentősebb gázos artézi kutat, melyet újabb és újabb gázos kutak fúrása követett. Ennek a kútnak földgázát rövidesen az állomás világítására használták fel, és a berendezés még 60 év után is üzemben volt. A kutak vizének gázosságáról úgy győződtek meg, hogy a túlfolyó, tehát pozitív artézi kút vizét „meggyújtották", ha pedig negatív volt a kút, a víz a kifolyónyílás alá tartott edényben néhány másodpercig pezsegni látszott. Arra rövidesen rájöttek, hogy Szabad gáz a vízadó porózus rétegekben nincs, hanem a kútban felszálló vízből a gáz csak a magasabb szinten kezd kiválni. A víztartó rétegekben a víz gázzal telítetlen s a telítetlenség foka különböző. Az artézi vizekben elnyelt gáznak előbb a kedvező hatását ismerték fel. Az elsők között Schmidt Eligius Róbert foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapítása szerint a földgáz a vele genetikai kapcsolatban levő sós vízzel együtt vándorolt (migrál) a magasabb rétegekbe. A szénhidrogének ugyanis csak ritkán maradnak meg eredeti helyeiken, az anyakőzeteikben. Hegyképző erők hatására és a környezetüknél kisebb fajsúlyúk következtében az elérhető legmagasabb helyeket foglalják el. A vízben elnyelt gáznak a vízkitermelésre van kedvező hatása. Megfelelő béléscsövezéssel, illetve megfelelő átmérőjű és hosszúságú „beültetett" termelőcsővel el lehet érni, hogy túlfolyó víz nyerhető olyan helyeken is, ahol ez gáztartalom nélkül nem volna lehetséges. Van ugyanis egy optimális méretű termelőcső-átmérő, melynél a gázos kútból a legtöbb víz folyik ki bizonyos magasságban a térszint felett. Béltekg I.<IJ'OX oki. gépészmérnök, tud. osztályvezető, dr. Korim Kálmán oki. geológus, tud. főmunkatárs, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Budapest).