Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

658 Iritz L.: Vízhozam előrejelzés 658 III. táblázat Az évi közepes és legnagyobb vízhozam előrejelzései a Káma vízgyűjtőjén (K=m

k(t

)) ÉT KÖQ NQ ÉT К tényleges К számított * К tényleges К számított к 1931 0,15 0,39 —0,24 — 0,79 —0,04 —0,75 1932 — 1,10 0,63 —0,47 0,42 0,20 0,22 1933 —0,94 — 1,27 0,33 —0,68 —0,21 —0,47 1945 0,48 0,42 0,06 —0,39 —0,50 —0,11 1946 0,91 0,45 0,46 0,93 0,60 0,33 1951 —0,72 —0,67 —0,05 —0,40 —0,24 —0,16 1952 —0,92 —0,55 —0,37 —0,13 —0,26 —0,13 1953 —0,72 — 1,48 —0,76 —0,86 0,54 —0,32 1954 —0,35 0,54 —0,89 — 1,54 —0,70 — 0,84 1/5 Amplitúdó =0,84 1/5 Amplitúdó = 0,68 P természetes = 63% ^természetes = 52% Pszámított = 92% Pszámított = 8

8% A fentiek szerint meghatározták, hogy az atmoszféracirkuláció összetevőjének előrejelzése milyen százalékarányban vált be (P

s

zámitott)A következőkben meghatározták, hogy ha a következő évre a tárgyévnek megfelelő atmoszféracirkuláció összetevőjét adták volna meg, akkor az előrejelzések milyen százalékban váltak volna be (^természetes)A III. táblázatban bemutatott két példában a P

S

Zámított> mintegy 30%-kal meghaladja a í*természetes értékét. Tehát a vizsgált esetben a módszer hatékony volt. A vízjárás periodikus jellege lehetőséget ad ahhoz, hogy az időpont függvényében szűkítsük a jövőben várható vízhozamértékek tartományát. Két erre vonatkozó módszert mutattunk be. Az első módszer a Q(t)= Q

0(0+ a(0 általánosan ismert sorfejtésen alapul. A Q

0(t) determináns összetevőt Aljohin statisztikus dinamikus módszerével jelezték előre. Ennek az eljárásnak a segítségével lehetőség nyílt arra, hogy a különböző előfordulási valószínűségű vízhozamértékeket feltételes eloszlásgörbék szerint határozzák meg. A második módszer azon a hipotézisen alapul, hogy egynemű területen a vízhozamidősorok Gauss-típusú véletlenfolyamat megvalósulásai. Az egynemű területeket a keresztkorrelációs függvények hasonlósága alapján lehet meghatározni. Az ismertetett módszereket használhatjuk a vízhozamok hosszútávú előrejelzésére, ill. előfordulási valószínűségük pontosabbá tételére. Segítségükkel elemezhetők a lefolyást befolyásoló tényezők és meghatározhatók az egynemű lefolyási zónák. A gyakorlatban a két módszer segítségével meghatározhatók egy adott területen a következő évben szükséges vízgazdálkodási intézkedések.