Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
4. füzet - Bogárdi István-Duckstein Lucien-Szidarovszky Ferenc: Az árvédelmi töltésszakasz biztonsága
616 Bogárdi I. —Duckstein L. — Szidarovszky F. 4. Példa A Sebes-Körös 14 km-es töltésszakaszát elemezzük a kőrösladányi vízmércéhez kapcsolódva. Árvízi eseménynek tekintünk minden 500 cm feletti vízállást. Minden egyes eseménynél az árvízi terhelést és a tetőző árvízszintet vesszük figyelembe az 1901 — 1970 közötti időszakban a kőrösladányi vízmércére. Ezen időszak alatt 81 ilyen esemény volt. Az a hipotézis, hogy a h tetőző vízállás lognormál eloszlású, elfogadható a Kolmogorov—Szmirnov próbával az 5%-os szinten. Hasonló eredményt kaptunk a w árvízi terhelésre is. A h és w középértékeinek és szórásainak logaritmusai a következők: A tetőző vízállás és az árvízi terhelés közötti korrelációs tényező г=0,97, amely szoros lineáris kapcsolatra mutat. Ennek következtében a rendszer P F tönkremeneteli valószínűsége és a leggyengébb alszakasz P F értéke közötti különbség várhatóan kicsi lesz, mivel a h tetőző vízállás mellett egyidejűleg a w árvízi terhelés is tönkremenetelt okozhat ebben a speciális esetben (r=0,97!). Természetes más esetben nem biztos, hogy a h és w között éppen ilyen szoros lineáris korreláció áll fenn. A H v H 2, Я 3 és W ellenállásokat az I. táblázatban foglaltuk össze és az alábbiak szerint állapítottuk meg: 1. H 1 geodéziai mérés eredménye, amelyet a töltéskoronából 40 cm levonással kaptunk, mivel a korona alatti 40 cm-es réteg laza és így védőképességét nem vettük figyelembe. 2. A buzgárképződéssel szembeni H 2 ellenállást a Mississippi folyóra levezetett és hazánkban is alkalmazható képletekkel [13] és az árvizek alatt észlelt buzgárok adataiból állapítottuk meg. 3. A töltéscsúszással szembeni W védőképességet és az ehhez tartozó Я 3 küszöbvízállást észlelt árhullámokhoz tartozó árvízi terhelésként és tetőzővízállásként vettük, a kritikus jelenség tehát ebben az esetben a töltéscsúszás fellépésének időpontjában. Az I. táblázat mutatja, hogy négy alszakasz van (2, 4, 17 és 21), ahol veszélyes buzgár lépett fel és három alszakasz (8, 17 és 21), ahol töltéscsúszás történt. Nem tüntettük fel Я 2 és H 3 értékeit ott, ahol nagyobbak, mint az alszakaszra érvényes H 1 érték. Ebben a példában az alszakaszok minden egyes tönkremeneteli módra megegyeznek. A rendszer tönkremeneteli valószínűségének a becsléséhez a min (Я р Я 2) értékét a 8. alszakaszon találtuk (3,5—4 km), míg W és H 3 értéket a 21. alszakaszon (10—10,5 km). Az I. táblázat a P F értékeket is tartalmazza. Megfigyelhető, hogy a P F nagyobb azokon az alszakaszokon, ahol több mint egy jelenség kritikus. A rendszer tönkremeneteli valószínűsége: 7,03% nagyobb, mint az alszakaszok P F értékeinek középértéke, amely 5,04%, de a leggyengébb „láncszemhez" (8. alszakasz) tartozó Pp = 6,78%-nál is nagyobb. A rendszer tönkremeneteli valószínűsége és a leggyengébb „láncszemhez" tartozó P F érték közötti különbség még nagyobb lenne, ha а Л tetőző vízállás és w árvízi terhelés közötti lineáris korreláció gyengébb lenne. Ez a megállapítás úgy igazolható, hogy a 6. egyenletben szereplő М(Л) = -0,5132 D(h)= 1,1683 M(w)=0,7197 D(w)=1,8417