Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Kontur Gy.: Víztolópajzs 475 A mozgatószerkezet felépítésénél a nagy kerekek úgy kerülhetnek a két csatornafal felső peremére, hogy azok egy-egy sort alkossanak. Ezáltal a jármű a csatorna áthidalására készül. Annak érdekében, hogy a szélhatáson kívül kiküszöbölhető legyen a torziós hatás és igénybevétel, a tartók tengelysíkja a kerekek magasságában kell hogy legyen. A csatorna feletti hídszerkezet a parti tartókkal egviitt keretszerkezetet képez. Ezekre a tartókra kerül a szivattyúcsoport, amely a lendítőkerekekkel összeköttetésben a hirtelen megállások ellensúlyozására szolgál. — A kormányállás a mozgatószerkezetnél a csatorna felett alakítható ki, ezzel minden irányban jó kilátás biztosítható. — A törnítőgörgőkhöz juttatott szűrt víz fűtéséről gondoskodni kell, hogy a fűtés bekapcsolásával a jeges időben is a mozgatószerkezet minél tovább üzemeltethető legyen. — A hajóátzsilipelések ezen újszerű megoldásánál kívánatos a megfelelő sebesség elérése, amely hegymenet másodpercenként 2 m, és völgymenet 2,5 m lehet. Az elektromos áramot a mozgatószerkezet kívülről kapja. — A folyamat gyorsításának másik módja a hajók és tolt egységek ki- és behajózásának gyorsítása. A mozgatható pajzs segítségével a hajók ki- és bezsilipelése meggyorsítható. Ugyancsak lehetséges a várakozó hajók oldalra állítása is, amidőn a tolópajzsot mint dugattyút működtetik. — Amint a víztoló pajzs a felső zárt kapuhoz közeledik, növekszik itt a vízszint. Ezt a vizet át lehet nyomatni a kapu túlsó oldalán a hajóvárakozó térre. Az így keletkező áramlást fel lehet használni arra. Iiogy a középen várakozó hajót eltolja és szabaddá tegye az utat a kapunyitás után az áthaladó hajó részére. — Az üzemi idő jobb kihasználása érdekében meg lehet gyorsítani a pajzsot mozgató szerkezet üres járatását. ö. A megoldás gazdasági előnyei A biztonságtól és a beruházási költségektől eltekintve előnye a megoldásnak az, hogy az összekapcsolt tolt egységeket nem kell megbontani. — A víztoló pajzsos hajóemelő fő előnye a beruházási költségek csökkentésében mutatkozhat, amit naayobb emelőmagasságú hajózsilipekkel szemben érhetünk el. A 2. ábrán egyetlen takarékvíz-tároló medencék nélküli hajózsilip és egy víztoló pajzzsal működő berendezés összköltségét hasonlították össze. Francia árszinten 14 m-nél kezdődik az új megoldás gazdaságossága. — Nagyobb emelőmagasságú csatornáknál az egyes bögék kialakítását lehetőleg úgy kell megvalósítani, hogy az egyes bögék között 10 — 20 m szintkülönbség adódjék. Hajózsilipeknél a francia adatok szerint m-enként a zsilip beruházási és üzemi költsége, az átzsilipeléseknél keletkező időveszteségek tőkésítésével, a 3. ábra szerint 3,5 millió francia frankba kerül, míg a víztoló pajzsos megoldásnál a méterenkénti magasságlegyőzés költsége átlagban 1,6 millió frank'm-re adódott. Ez az egyszerű összehasonlítás indokolja, hogy a nagyobb magasságot legyőző csatornák tervezésénél a víztoló pajzsos hajóemelés megoldását is vonjuk be az alternatívák vizsgálatába. Hazai vonatkozásban a tervezett Duna—Tisza csatornán — az OMFB által javasolt magassági vonalvezetésénél — a gerinctartályba való hajóemelésnél 14,18 m magasságot kellene legyőzni. A Tisza felé történő leszálló ágonkereken 23 — 26 m magasságkülönbség adódik, ahol a francia megoldásnak előnyei sokkal nagyobbak lehetnek. A francia megoldásnál kilométert meghaladó enyhe emelkedésben kell elhelyezni a csatornát, amely a Duna —Tisza közén a terepemelkedés kedvezőbb kihasználását teszi lehetővé, mint a koncentráltan jelenkező hajózsilip esetében.