Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
3. füzet - Dávid László: A potenciális vízkészlet és jelentősége a vízgazdálkodás fejlesztésében
Potenciális vízkészlet és jelentősége 349 leten belül elkülöníthető a gazdaságosan hasznosítható vízkészlet. Ez azonban a víz iránti társadalmi szükséglet fokozódásával egyre jobban növekszik és közelít a potenciális vízkészlethez. A társadalmi-gazdasági fejlődés során ugyanis a gazdasági korlátok és a gazdaságos ráfordítás kritériumai változnak. Mivel egységnyi vízmennyiség hasznosíthatóvá tételéhez egyre nagyobb ráfordítások szükségesek, a felhasználható gazdasági erőforrások szükségszerűen növekszenek. így a vízkészletek növelése céljából olyan ráfordítások is gazdaságossá válnak, amelyek korábban — más gazdasági feltételek között — még gazdaságtalannak tűntek. A gazdaságosan hasznosítható vízkészlet tehát relatív jellemző, amely mindig adott viszonyokhoz és adott időponthoz kapcsolódik. A mértékadó vízkészlet mindenkori megítélésének hátterében is ez a gazdasági mérlegelés húzódik meg. Másrészt azonban ez arra is utal, hogy a gazdasági fejlődés bizonyos fokán a potenciális vízkészlet is gazdaságosan hasznosíthatóvá fog válni (1. ábra) és így a vízgazdálkodás távlali fejlesztésénél ismerete alapvető fontosságú. 2. A potenciális vízkészlet becslésének elvi alapjai A potenciális vízkészlet meghatározásának alapja térbelileg a vízgyűjtő terület. Figyelembe véve azonban, hogy a potenciális vízkészletnek tulajdonképpen azt a vízmennyiséget tekintjük, amellyel távlatilag egyáltalában gazdálkodni lehet, továbbá azt, hogy a vízgyűjtő területek összekapcsolása, a vízátvezetés megvalósítása a lefolyásszabályozásnak már ma is a mindennapi gyakorlatába tartoznak, ezért a potenciális vízkészletet csak a nagy folyók vízgyűjtő területére kívánatos értelmezni. A potenciális vízkészlet vizsgálatának tehát csak nagy, sok esetben az országhatárokat is meghaladó vízgyűjtő egységekben van értelme (Dávid, 1972). A vízgyűjtő területet azonban nemcsak mint felszíni, domborzati alakzatot kell számításba vennünk, hanem a felszín alatti rétegekkel együtt mint függőlegesen is lehatárolt térrészt, térbeli idomot. E természetes hidrológiai rendszerben különösen a felszíni és a felszín alatti tározódás hatására, a rendszer viselkedésének megfelelően képződik a rendszer outputjaként a lefolyó potenciális vízkészlet, amely mint dinamikus készlet mennyiségi oldalról a sokévi átlagos felszíni lefolyással, azaz a sokévi középvízhozammal közelíthető. Mivel jellemzéséhez időegységnek az évet célszerű választani, így a potenciális vízkészlet dimenziója általában km 3/év. A potenciális vízkészletet nemzetközi vízgyűjtőkön szintén az egész vízgyűjtőre kell megállapítani. Tekintettel azonban arra, hogy az országok területe rendszerint nem esik egybe a vízgyűjtő határával, ezért az egyes országok területével jellemzett vízgazdálkodási egységekre, amelyek részben vagy egészben a kérdéses nemzetközi vízgyűjtőn helyezkednek el, külön is meg kell határozni a potenciális vízkészletet. Valamely vízgyűjtőn elhelyezkedő, de annál kisebb vízgazdálkodási egység (ország) potenciális vízkészlete két részből számítható, az egység területén eredő készletekből és a kívülről érkező illetve távozó készletekből. Az így meghatározott mennyiség azonban nem tartozik teljes egészében a vizsgált egységhez, illetve országhoz, hanem annak csak egy méltányos és ésszerű részesedés alapján megosztott hányada. Az egész vízgyűjtő teljes potenciális vízkészletét ugyanis mint egységet meg kell osztani a vízgyűjtőn fekvő országok között, mivel a természetes potenciális vízkészlet a nemzetközi vízgyűjtőn fekvő országok közös természeti kincse (International Law Association, 1906).
