Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
A felszíni lefolyás vizsgálata 33 a vizet. Az ezt követő közel vízszintes szakasz két végpontját аЛ кта х és h kmi n értékek adják meg. A két paraméter a réteg talajfizikai jellemzőiből számítható legnagyobb és legkisebb kapilláris emelőképesség. — A kapilláris csőbe a meniszkusz fölé töltött víz nyomása a vízoszlop közvetítésével azonnal tovább adódik és megindul a táplálással azonos mértékű kifolyás a kapilláris rendszerből a gravitációs talajvíztérbe. A beszivárgás folyamatának vizsgálata ezért csak a kapilláris zóna feletti víztérben indokolt (Major, 1972). így az előbb vázolt összefüggések alkalmazási korlátja Я —х>Л А. та х egyben azt a zónát is kijelöli, ahol a beszivárgás vizsgálatát egyáltalán végre kell hajtanunk, az ehhez a síkhoz érkező vízhozamot egyben a talajvíz táplálásaként fogadhatjuk el, lia elhanyagoljuk, hogy a nyílt kapilláris zónában к ктл %>Н — x>h km i„ összetett folyamat zajlik le, a beszivárgó víz továbbítása részben zárt kapillárisok továbbításával, késleltetés nélkül történik meg, részben a nagyobb pórusokban kialakult vízfilmeken át, tehát a háromfázisú zónát jellemző összefüggésekkel leírható módon. A felsorolt kapcsolatok egy részéből a mozgást jellemző dinamikai egyenletet vezethetjük le: q(x,t) = k(s)-I(x,t)- ahol s(x,t), (17) és ezt összevetve a kontinuitási egyenlettel a telítettség hely és idő szerinti változását leíró differenciálegyenlet-rendszert kapjuk meg. A többi vázolt összefüggés az ennek megoldásához szükséges kiindulási és határfeltételeket szolgáltatja. Az egyenletrendszernek a gyakorlati feladatok megoldása érdekében történő alkalmazása még hátralevő kutatási feladat, azonban már most is rögzíthető, hogy a beszivárgás mértékét a talajvíz felszín alatti mélysége is jelentősen befolyásolja, jóllehet, ezt az adatot az előzőekben általában elhanyagolták. Az elméleti vizsgálatokkal párhuzamosan folytak a gyakorlati megfigyelések és ezek értékelése is. A jövőben változatlanul biztosítanunk kell ezeket a kutatásokat, hiszen a beszivárgás és a talajtározódás összetett, a fizikai jellemzőkön kívül biológiai tényezők által is befolyásolt térben (a növénytermesztési térrel szervesen összekapcsolódó háromfázisú zónában) zajlik le. Nem remélhetjük ezért, hogy kialakíthatjuk ennek a folyamatrendszernek szabatos modelljét (sem fizikai kismintáját, sem matematikai leírását), amely mind a fizikai (áteresztőképesség, vízvisszatartó képesség, kapillaritás, adhézió), mind a biológiai (gyökérjárat, humusztartalom, transpiráció, talajaggregátumok kialakulása) paramétereket egyaránt figyelembe veszi. Ezért — megítélésünk szerint — az elméleti vizsgálatok célja mindig a folyamat jellegének a feltárása, az alapvető összefüggések megismerése lesz, és ezt kell hogy kövesse az általános kapcsolatoknak a természeti körülményekhez igazodó alkalmazása, a helyi adottságok számításba vétele. Ezért a terepi megfigyelések végrehajtása, a természeti adatok gyűjtése és ezek értékelése mind a lefolyás, mind a beszivárgás kutatása sorában jelentős, és a jövőben változatlanul folytatnunk kell az ezen a téren eddig végzett munkát (Hartijányi, 1966; 1970; Hartyányi, Czesznak, 1968/a; 1968/b; 1971)
