Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Barna Aladár-Danicska Lajos-Nagy László: A Gabcsikovo-nagymarosi vízlépcső hatása az európai víziútrendszerre

286 Barna A.—Danicska L.—Nagy L. Jelentősen meggyorsult az ipari fejlődés a Duna—Majna—Rajna-csatorna már megépült szakaszánál. Különösen szembeötlő a fejlődés gyors megindulása Nürnberg térségében, amely eddig vízi úttal nem rendelkezett. Ezek a megindult és céljukban konkrétan is megítélhető fejlesztések a haladás irányát világosan körvonalazzák. Végső kifejlődésüket azonban már csak azért sem lehet meghatározni, mert a tapasztalatok szerint a vízi utak hatása következtében meginduló gazdasági fejlődés a létesítmény üzembe helyezése után folyamatosan alakul ki, sok esetben a becsléseknél gyorsabban. Ma még számszerűen fel nem becsülhető, hogy az interkontinentális Európa vízi út milyen hatással lesz a mellette fekvő egyéb területek fejlődésére: a Schwechat, Bratislava, Almásfüzitő környéki olajfinomítókra, a budapesti, dunaújvárosi, mohácsi, újvidéki ipari agglomerációkra vagy Románia és Bulgária fejlődő ipari területeire (Csernavoda, Ruse, Galac, Reni). Meg kell említeni hatását a hajózható mellékágak és mellékfolyók menti ipari területekre is : itt elsősorban a Mosoni Duna-ág, a Tisza és a Száva emelhető ki, ahol Győr, Mosonmagyaróvár, illetőleg a Szeged, Algyő, Szolnok és Leninváros környéki ipari területeken, valamint a zágrábi agglomeráció térségében várható kedvező fejlődés. A transzkontinentális Európa vízi út kiépítésének alapvető gazdaságpolitikai jelentősége abban van, hogy közvetlen kapcsolatot teremt vízi úton a közép- és délkelet-európai szocialista államok és a nyugat-európai gazdasági szervezetekhez tartozó tőkés államok (Ausztria, Német Szövetségi Köztársaság és a BENELUX Államok, valamint Franciaország) között. Az európai államok e két csoportja között a kereskedelmi forgalom rohamosan nő. Ezt illusztrálják a Német Szövetségi Köztársaság és a délkelet-európai országok 1960—70. évek közötti külkereskedelmi forgalom növekedési ütemének alábbi indexei (Index 1960=100): Magyarország import 231,5; export 365,7 Jugoszlávia import 461,1; export 388,8 Románia import 371,4; export 275,6 Bulgária import 130,3; export 271,6 Ugyanilyen fejlődést mutat a fenti négy ország és az Európai Gazdasági Közösség (EGK) külkereskedelmi forgalmának alakulása is: az említett négy állam importja 1970-ben az 1960. évi 364%-ára, exportja 372%-ára nőtt és lényegesen meghaladta az EGK-nak más államokkal folytatott külkereskedelmi forgalom növekedésének ütemét. Ez a tendencia várhatóan tartósnak ítélhető. Alátámasztja ezt az az általános megállapítás, hogy a délkelet-európai államok ipari potenciáljának növekedésével és az élelmiszer-gazdasági cikkek exportképességének fejlődésével a külkereskedelmi forgalom is fokozódik. E tendencia megegyezik az európai államok törekvéseivel is. Rá kell mutatni arra a körülményre is, hogy az említett területeken az ipari fejlődés következtében éppen olyan áruk (nyersanyagok, tömegáruk, nagy kiterjedésű és súlyú késztermékek stb.) szállítási igénye merül fel, melyeknek gazdaságos szállítása vízi úton oldható meg. Ennek jelentőségét fokozza «z, hogy ezeknek egy része tengerentúlról származik vagy oda irányul. A víziút-fejlesztés hatásaként meg kell említeni azt, hogy az egyéb közlekedési ágazatokkal való kooperáció a gócponti kikötők fejlődését, jobb kihasználását is elősegíti. Hazai vonatkozásban a budapesti Vámmentes Kikötőre utal-